A legutóbb megjelent mesék
1491. nap: Másodszor (Hentesmunka)
Amikor próbáltam volna felülni a hanyattfekvő pozícióból a nyomáshoz, akkor a nő kirántotta alólam a lábam, kb. kengyeltartásba húzta, és a saját hasához nyomta, majd magyarázni kezdett, hogy a hasprés így működik, ő tudja! Elgondolkodtam rajta, vajon neki hogy menne hanyatt fekve, kengyeltartásba szétfeszített lábakkal, mondjuk nem is a szülés, csak a székelés? Hogy működne akkor a hasprés?
Tovább
1490. nap: Először („Zavartalan anesztézia”)
A műtéthez beöltözők velem szemben nevetgéltek. Kellemetlenül éreztem magam előttük ruhátlanul. Megkérdeztem az anesztest, megvárják-e a kontrakció végét? Igen, jött a válasz – de nem végeztek a következőig, sőt az utána jövőig sem. „Érzi a meleget, ahogy szétárad a lábaiban?” – érezni véltem, de a zsibbadást nem. Éreztem még a hideget-meleget is, amit a bőrömön próbálgatott. Már vágtak is fel. Az érzéstelenítés nem hatott. Ide-oda rángatták a szerveim, úgy éreztem, széttépnek.
Tovább
1489. nap: Megálmodott ajándék (Domi)
Minden átmenet és fokozatosság nélkül hirtelen ötpercenként jöttek a fájások, én meg ültem a labdán, és mindegyik után azt kérdeztem, hogy ugye ez már nem fog elmúlni és nem fog leállni? Tünde nem értette, hogy miért kérdezgetem ezt folyton, elmeséltem neki, hogy Loránál mi történt. Mondta, hogy ne aggódjak, ez szerinte már nem fog elmúlni, legfeljebb, ha megszületik a baba.
Tovább
1488. nap: Megérkeztem (Laura, a babérkoszorú)
Kb. azzal egy időben, hogy leállt a folyamat, elkezdtem bőgni, és innen kezdve kb. hét órán keresztül zokogtam, üvöltöttem, összetörtem és újjászülettem, átkozódtam és megbántam. A párom szerint gyötrelem volt még csak végig nézni is... A baba végig teljesen jól volt, miatta egyáltalán nem kellett aggódni, nagyon jól viselte ezt a hosszú agonizálást. Amikor benne voltam ebben a folyamatban, akkor nem is tudtam igazán, hogy mi történik, csak azt, hogy rettenetesen fáj... valami a lelkemben, ott bent, egészen mélyen, és hogy iszonyúan szenvedek tőle.
Tovább
1487. nap: Eliza, a sorsfordító
Szerencsére Tünde ott volt, az ő tekintetéből viszont sugárzott a bátorítás, úgyhogy volt miből erőt merítenem. Hihetetlen volt, ahogy remegett mindenem, és nem értettem, hogy nem tudok úrrá lenni rajta, és akkor nagyon megnyugtatóan azt mondta, hogy ez teljesen rendben van, vajúdik az egész testem, ne csodálkozzak ezen. Éreztem magamban azt a hihetetlen erőt, ami fölött nem tudtam uralkodni, és teljesen átvette az irányítást, hogy milyen hatalmas, és pontosan tudtam, hogy nélküle nem menne.
Tovább
1486. nap: Ha kórház, nagyon tudatosnak kell lennem (Panna születés)
Sokat készültem erre a szülésre, mert tudtam, hogy ha kórházba megyek, nagyon tudatosnak kell lennem, hogy ne zavarjon meg az idegen környezet. A Szülés, ahol én irányítok! (Marie F. Mongan) című könyvből tanultam meg és gyakoroltam a hipnoszülés módszerét, amit tényleg tudtam használni. Megértettem belőle a fájás értelmét, a számolásos, lazító technikák elterelték a figyelmemet a fájdalomról, tudatosan éltem át minden percet.
Tovább
1485. nap: Magára hagyott szülés (Bendegúz születése)
Jönnek a fájások, úgy érzem, belehalok. Nem akarok császárt semmiképpen, jól akarom csinálni, de még sosem szültem, és senki nincs velem, aki már látott volna ilyet közelről… (Apa kisfia végül császárral született, így őt is meglepi a folyamat.) Felidézem ismerőseimet, akik szültek és túlélték, mindenki megcsinálta, ez az élet rendje, lehet, hogy ennyire fáj, de kinyílok, engedem, engedem, koncentrálni próbálok.
Tovább
1484. nap: Különös szilveszter
Kicsit félve szóltam deceber 31-én este tízkor Áginak, hogy ne haragudjanak, hogy elrontom a szilveszteri programjukat, de szeretném, ha eljönnének. Azt válaszolta, hogy jönnek, és ennél jobb szilveszteri programot el sem tud képzelni. Ez határtalanul jólesett, megnyugtatott. Életem során Ági sokszor megtalálta azt az egy mondatot, ami nekem akkor nagyon fontos volt. Sokszor eszembe jut, hogy milyen más úgy szülni, hogy örülnek nekem, és nem pedig egy bosszantó problémának tartanak.
Tovább