A legutóbb megjelent mesék
1507. nap: Gólyahír (első gyermekem története)
A kiszámolt napon született meg egy budapesti kórházban, természetes úton. Hét órát vajúdtam egy elfüggönyözött ágyon egy hang nélkül. Vákuummal született, nem tudom, miért.
Tovább
1506. nap: Itthon szültem a matracon (Anna)
Éreztem, ahogy végigjön, és kibújik a feje, nagyon jó érzés volt, hihetetlen, alig fogtam fel, hogy már a végénél tartok. Ott hitetlenkedtem és örömködtem magamban, miközben jó mély tehénbőgésszerű hangokat hallattam, amelyek nagyon segítettek megnyílni.
Tovább
1505. nap: Születés, ahogyan megálmodtuk: Andriskánk születése
Úgy éreztem, soha nem lesz fény az alagút végén, ez örökké tart, nincs kiút. A saját üvöltésem hangját úgy éltem meg, mint a saját megszületésemkor a keserves kisbabasírásomat!!! Ugyanaz az erőlködés, ahogy torkom szakadtából kifért, mint ahogy megszülettem!!!
Tovább
1504. nap: Hajnali porszívózás (Tünde – testvérmese)
Feleannyira se ijesztett meg, hogy hajnalban sokkoltak a dologgal, hogy ja, anya csak szül, semmi para, mint maga az a gondolat, hogy ha én leszek várandós, esetleg kórházban kell szüljek.
Tovább
1503. nap: Kisbéka (Tündi)
Amikor magam erejéből nyomtam, nem történt semmi. Ha meg a kontrakció jött, akkor bezzeg volt változás. Ténylegesen átéltem, hogy a szülés nem egy akaratlagosan befolyásolható folyamat, hanem akkor működik jól, ha engeded megtörténni.
Tovább
1502. nap: Revans (Réka születése)
Egyetlen pillanatra sem hagytatok magamra, és abszolút háborítatlanul szülhettem. Még a sztetoszkópos szívhanghallgatást is megvétózhattam, ha éppen akkor kontrakció volt. Nagyon köszönöm nektek ezt az élményt. Átélhettem, hogy teljesen bízhatok a testemben. Képes vagyok megszülni (háton fektetés, lábkikötözés és hasba könyöklés nélkül) a kislányomat.
Tovább
1501. nap: Mint a katonaság – kórházi szülésem története (Szonja)
A lábaim fehér valamibe bugyolálták és kikötözték, mert ez a szokás. Aztán jött az orvosi utasítás, hogy „Nyomjon!” Hát az nekem nem ment. Erre az orvos módosította az utasítást, hogy „Kakiljon!” Én a magam részéről azt gondoltam, hogy épeszű ember próbált-e már valaha is a hátán fekve kakilni, vagy nem. Nekem ez sem ment.
Tovább
1500. nap: Ahogy a Nap is egyformán melegít minden embert
Amint kikerültünk a klinikáról, rögtön elvittük Andrist bemutatni Áginak. Neki az is mindvégig annyira természetes, magától értetődő volt, hogy mi ketten a párommal összetartozunk, mint szülők – a kisfiunk kettőnkhöz tartozik, még meg sem fogant, amikor már mindketten vártuk őt. Anya, Apa, majd a Baba Ági szemében egy összeforrott egységet jelentett, ahogy nekünk is. Megint az a gyönyörű, felséges Madonna-mosoly Ági arcán, ahogy gyöngéden a karjába vette csöpp babánkat.
Tovább