A legutóbb megjelent mesék
1515. nap: A csodán kívül nem történt semmi rendkívüli (János születése)
A kitolási szakaszban a feleségem rám támaszkodott, és én csak arra ügyeltem, hogy jó támasz legyek. Amikor a kicsi feje búbja is látszott, akkor a nővérkéje is megjelent az ajtóban, és onnan figyelte, mi történik. Úgy emlékszem, utána már gyorsan megszületett a baba, és az anyjával bebújtak az ágyba.
Tovább
1514. nap: Elképzeléseinket feladva – kórházban (Magda születése)
A bábák masszázzsal, testhelyzetekkel, testi, lelki támogatással segítették a folyamatot. Később volt egy olyan állapot is, amikor feleségem megváltozott viselkedéséből és a bábák készülődéséből úgy tűnt nekem, hogy már a kitolási szakaszba kerültünk, és nemsokára jön a baba.
Tovább
1513. nap: Készülődés (Gergő)
Jön Gergelyke, jobb kezét kinyújtva nehezíti a saját és az én dolgom is. Kiáltok talán. Megérkezik a doula is, vagy nem? Csak az óriási erő van, amit kapok, és azonnal adnom is kell. Feloldódom benne. Kiáltok. Anyukámat hívom, persze hiába.
Tovább
1512. nap: Medvetüsszentés (Boti)
A kicsi a hasamon betakarva, amíg a rövid köldökzsinór engedi. Most, hogy minden elcsitult, még feltűnőbb Sára sírása. „Miért sír ez a gyerek?” – kérdezi Ági. „Szopizni szeretne.” „Hát szoptasd meg!” Így történt, hogy az újszülött a hasamon várja sorát, miközben a nővér megelégedetten szopizik.
Tovább
1511. nap: Kórházi szülést soha többet! (Sára)
Sára is és én is sokkal gyötrőbbnek éltük át az ő világra jöttét, mint amilyen egy kívülállónak lehet ez a történet. De mindez biztosan kellett ahhoz, hogy az a mélységes szeretet és hála, hogy ő van, a felszínre jöhessen, és új értelmet nyerjen. Valahogy mindketten meghaltunk és újjászülettünk ebben a szülésben, mindketten gazdagabbak lettünk általa.
Tovább
1510. nap: Lombikbébi (Ábel születése)
Nem akartam, hogy hozzám érjenek, nem akartam, hogy hozzám szóljanak. Csukott szemmel feküdtem, és teljesen átadtam magam a hullámokban rám törő fájdalomnak. Tudtam, hogy mindennek oka és értelme van. Visz előre, egyre mélyebbre addig a pontig, míg megláthatom a kisfiamat.
Tovább
1509. nap: Megcsodáltam, most csodálom (kislányom története)
Szülés közeledtével elfolyt a magzatvíz, néhány nap hiányzott csak a szülés időpontjáig. Vizsgálatnál mindent rendben találtak, és császárral megszületett a kislányom. Két napig nem láthattam, a férjem mesélte el, hogy milyen szép.
Tovább
1508. nap: Vártuk (második kisfiam története)
Tudtam, hogy császáros leszek, a szemészorvos szigorú javaslatára (–20 D mindkét szem). Hét kg-ot híztam a kilenc hónap alatt. Időre be kellett feküdnöm egy budapesti kórházba. Előző nap kétszer is meg akart születni a babám, de injekciókkal megállították.
Tovább