A legutóbb megjelent mesék
1523. nap: Bori (egy csoda) születése
Hiába voltam ott, úgy éreztem, mintha a testemen kívül lennék, és onnan figyelném az eseményeket. Nem tudtam szólni, hogy ne vágják el a köldökzsinórt. Miután megtörtént, és a picit elvitték tisztogatni és lemérni, az orvos elkezdte összevarrni a gátsebet… Úgy éreztem magam, mint egy darab hús… mint akit épp megerőszakoltak. Próbáltam az orvost bemutatkozásra bírni, ha már egyszer az alsó felemet varrja épp. Megtudtam a nevét. Legalább.
Tovább
1522. nap: Szülni természetes
Egyedül voltam otthon a három gyermekemmel, így csak akkor tudtam felmenni hozzá, amikor a férje és a nagylánya lejöttek az enyémekhez. Így ketten maradtunk ezzel a szüléssel, illetve hárman a kifelé törekvő babussal együtt. Amire odaértem, már jött kifelé a baba.
Tovább
1521. nap: Ez minden gyermeknek járna!
A kitolás alatt még többször helyzetet változtattam, végül az ágy mellett guggolva szültem meg a fiamat, úgy hogy a húgom tartott közben hátulról. Azt tudom, hogy addigra már igencsak fogytán volt az erőm, valószínűleg a korábbi haszontalan nyomások miatt is, de valódi kemény fájdalomra itt már nem emlékszem. A szükséges erőt pedig a szeretetteljes és megfontolt segítség még előcsalogatta belőlem.
Tovább
1520. nap: Így is lehet?!
A húgom messze járt, egyetértésben a gyermekével küzdött a mielőbbi találkozásért. A férje próbált technikai segítséget nyújtani, aminek persze nem volt túl nagy lehetősége, azt hiszem, ő nem érezte túl jól magát. A mi családunkban talán nem csak a férjem és én gondoljuk úgy, hogy a szülés nem férfidolog. A percek repültek, minden nyugodt volt, és éreztem, hogy minden rendben – ezt próbáltam közvetíteni is.
Tovább
1519. nap: Sikerült természetesen!
A szülés számomra szépen zajlott, a szokásos felvételi protokoll után volt egy kis vitánk amiatt, hogy ilyen sokkal a magzatvíz elfolyása után jöttem. Vért vettek a fertőzés ellenőrzésére, és antibiotikum-tablettát adtak, amit a kedves szülésznő megmutatott, hogy melyik kukába dobhatok.
Tovább
1518. nap: Egy nem várt császár
Nem ijedtem meg, nem ellenkeztem, nem aggódtam, csak sodródtam... gyorsan felállt a csapat, én már nem éreztem, csak húzást-vonást, nyomást, és hogy a gyomrom fáj, miközben dolgoztak rajtam. Hallgattam a beszélgetést, ami a legkevésbé sem volt tekintettel rám. Itt tudtam meg például, hogy a fogadott orvosom, ha valaha szül (eddig nem tette), akkor csak császárral fog.
Tovább
1517. nap: Újabb nyiszatolás (Zsombor)
Ezután többórás őrjítő várakozás kezdődött, a szülőszobák közben kiürültek, csakhogy kiderült, hogy az altatógép elromlott, anélkül pedig nem csinálnak programműtétet, csak ha már megjavítják. Időközben megjavították, de akkor meg nem volt elérhető anesztes, mert éppen valami nagy baleset volt, s oda irányították át őket.
Tovább
1516. nap: Hentesélmény (Lili)
Úgy gondolom, az adott körülmények között elfogadom a műtét indokoltságát, de az adott körülményekhez az vezetett, hogy a doki kérdés és engedély nélkül, idő előtt kézzel indított. Ha kivárják az időnket, talán nincs idő előtt elfolyó víz, leálló fájások, extra oxitocin, megugró vérnyomás, zuhanó szívhang...
Tovább