A legutóbb megjelent mesék
1555. nap: Fiam született – trilógia (a harmadik, az érett szülés: Áron)
Az utolsó előtti összehúzódásnál éreztem, hogy most, ha nagyon erőltetném, akkor ki tudnám nyomni, de inkább vissza szeretném engedni, és engedtem visszahúzódni, és a következő hullámmal pedig egész lényemmel megszültem a fejét, aztán a kis testét.
Tovább
1554. nap: Fiam született – trilógia (a második fiú, a rakéta: Máté)
Nagyon sok alázatra tanított minket ez a szülésélmény, utólag beszélgettünk erről, hogy mindketten azt éltük meg, hogy az események alakulására nincs befolyásunk, tehát annyit tehetünk csak, hogy megteszünk mindent, ami tőlünk telik, és a többiben rábízzuk magunkat a felsőbb erőkre.
Tovább
1553. nap: Fiam született – trilógia (az első szülés, ahol a gyermekből gyermek lett, a lányból pedig anya: Iván)
Valamikor 11 óra körül kezdett fogyni a türelmem és a kitartásom, és kértem Krisztit, hogy vizsgáljon meg. Azt gondoltam, hogy ha már „jól” állok, akkor végigcsinálom, ha meg még nem állok „elég jól”, akkor feladom. 8 cm. Hát, ez sajnos jónak számított, úgyhogy már nem adhattam fel.
Tovább
1552. nap: Megrendülhetnek a mindenek (Ilonka születése)
Később megjön a bábaasszony, onnantól kezdve ő borogat tovább, masszíroz, kísérget, vécére ki, szobába be, letérdelek, üldögélek, újra a vécén, és ott van a határ: akartam már nagyon a születést, billegtünk ott egy darabig, végül a kádban fölengedett a görcsös akarat, erre várt Ilonka, és megszületett szépen...
Tovább
1551. nap: Aranykor (Borcsi születése)
Összegömbölyödve fájok, a három nő a konyhában várja, hogy hívjam. Azután jönnek, körbevesznek, fürdetnek, masszíroznak, terelgetnek… A szobában szülök meg, forró kályha előtt térdelek, Pi kezét szorítom. Csönd van, tél, fagy, éjszaka, várakozás. Legyünk rajta TÚL, megnyugodni vágyom. Megtörténik egyszerre csak, Borcsi felsír, köldökzsinórom a bokáján szorítja, letekerjük, megölelem.
Tovább
1550. nap: Vesszen a házirend, nincs is pizsamám (Pircsi születése)
Egyszerre csak a doki is beviharzik. „Tegeződhetünk?” – kérdezi elém guggolva. „Persze...” – hökkenek meg... Aztán mintha kívül kerülnék valahogy az egészen. Pi átölelve tart, szorítom a kezét teljes erőből. Állva szülöm meg a gyermeket. Lefekszem, Piroskát a hasamra teszik, meleg, csúszós és nagyon puha.
Tovább
1549. nap: Kár itt napokig vajúdgatni (Napsugár)
Aztán újra az a bizonyos két csík. A szívem a torkomban zakatolt, vártam-féltem-vártam-nagyon féltem. Ez jellemezte egyébként az egész várandósságomat, ami egy kicsi vizesedéstől és emelkedettebb vérnyomástól leszámítva zavartalan volt, se ciszta, se barnázás, annyira vártam, hogy egyszer nekem is hozzanak babát szopizni a kórházban.
Tovább
1548. nap: Még mindig fáj!
Megállapítja a terhesség elhalását, mondja, hogy semmi gond, ez sokszor előfordul, válasszak, hogy itt maradok, vagy holnap visszajövök. Hát én az sem tudtam, hol vagyok, ki vagyok, megsemmisültem ott és akkor. Persze a holnapot választottam, hogy el tudjak tőle búcsúzni, hiszen 11 hétig én az anyukája voltam ennek a kisbabának, és vagyok most is, és vagyok, ameddig csak élek.
Tovább