A legutóbb megjelent mesék
1563. nap: Kórházban „természetes dolgok” (Borika születése)
Kicsit úgy éltem meg a szülés második felét, mintha megerőszakoltak volna. Gyerekkoromban ért engem szexuális molesztálás, és lehet, hogy ezért még inkább érzékeny voltam ezekre a „kórházban természetes dolgokra”, mint a méhszájvizsgálat, gátmetszés…
Tovább
1562. nap: Fiam születése – most nem lesz császár!
A rezidens ébreszt (lám, itt maradt velem, a témavezetője meg hazament...), hogy megvizsgálna. Érdekes módon most nem fáj. Kedvesen közli, hogy ha érzek tolófájást, akkor nyomhatok, mert eltűnt a méhszáj. Ó, hála legyen a magasságosnak! Még elmagyarázza azt is, hogy hogyan kell nyomni (nagy levegő, bent tart, rekeszizommal lefele présel). Nem kell lefeküdnöm, maradhatok félig ülve, szétbontják az ágy alsó részét, és emberek – igazi emberek – fogják meg a lábamat, nem kötöznek ki és nem kell kengyelbe raknom!
Tovább
1561. nap: Lányom születése – péntek, tizenharmadika
Betoltak a műtőbe, ahol nagyon sokan voltunk – szülészorvosok, gyerekorvos stb. –, csak az altatóorvos hiányzott. Így történt, hogy a „sürgősségi” császáromnál a beöltözött stáb és én magam, a műtőasztalon kikötözve, kétperces fájásokkal, és a kisbabám, ki tudja, milyen állapotban, háromnegyed órát vártunk az altatóorvosra. Valamelyik kedves maszkos pofa még azt is benyögte, hogy mi van, ha elhal a gyerek... de őt lepisszegték.
Tovább
1560. nap: Bori-történet
Picinyke vagy még, de máris nagy tanító. Segítettél és segítesz nekem abban, hogy megértsem, mi is valójában az anyaság lényege. És hogyan lehetek veled IGAZI anya. Szerettem volna, ha békében születsz. De csak az én lelkem háborgott, Te nyugodt maradtál.
Tovább
1559. nap: Csoda (nagyimese)
Barna hajú, mosolygós szemű asszony, hajában már ezüst szálak. Néhány órája született unokáját teszi tisztába, és a csöppséget édesanyja mellé helyezi szopni. Az asszony leül melléjük, nézi lánya boldog arcát, majd a parányi, békésen cummogó kislányt. Szeméből befelé patakzanak az öröm könnyei.
Tovább
1558. nap: Lehet ezt így is (Zsófi születése)
Kezdem nagyon várni a végét. Jön is, érzem, ahogy elindul. Na, itt már hangos vagyok, máshogy nem megy. Lógok Apa nyakában, tart erősen. Burok pukkan, jön az „egy görögdinnyét kéne kikakilni” érzés, aztán már égeti is a gátamat, huh, pihi, feje kint van. Következőre a teste is, bár kellett még nyomni, nem volt az a „magától kicsusszan” érzés.
Tovább
1557. nap: Jó kezekben (Illés születése)
Utána pedig jöttek a nagyon erős tolófájások. Az egész tényleg valahogy nagyon erős és gyors is volt, végigsöpört rajtam. Ahogy Illéske feje kibújt, rögtön kikiabált egyet, pedig még nyaktól lefele bent volt. Aztán, amikor teljesen kint volt, megint jött az a megkönnyebbülés és az öröm, hogy sikerült, és minden rendben.
Tovább
1556. nap: Adél születése, kis családunk születése
A tolófájásokat kérdezgették tőlem, hogy érzem-e már, még nem éreztem. Az orvoson látszott, hogy kezd ideges lenni, én meg valahogy csak azt szerettem volna, hogy hagyjanak békén, de közben nyilván én is elkezdtem aggódni, mert már nagyon fáradtnak éreztem magam.
Tovább