A legutóbb megjelent mesék
1587. nap: Kívánom, hogy mindenkinek ilyen tökéletes szülése legyen! (Áron születése)
Közben erősödtek az összehúzódások. A férjem és az édesanyám felváltva masszírozták a derekamat, ami nagyon jólesett. Ági folyamatosan ellenőrizte a szívhangot, és masszírozott ő is. Mindenféle forró borogatásokat rakott rám, a gátra és a hasamra is, amik rettentően jólestek. Bíztattak mindannyian, lesték minden gondolatomat.
Tovább
1586. nap: Hogy juthat ilyen az eszembe? (Máté születése)
Aztán a szülőszobán már történtek az események, tőlem teljesen függetlenül. Pontosan nem is emlékszem mindenre. A lábam fel volt szíjazva már a kezdetektől, nagyon fájt a derekam, szerettem volna egy kicsit felállni, megmozgatni magam, de „természetesen” nem lehetett. Nagyon ki volt száradva a szám, de inni sem lehetett.
Tovább
1585. nap: Ezüst gyöngyökből fűzött karkötő (Ági születése)
Azt érzem, hogy én semmit nem csinálok, a testem, a méhem tudja, mi a dolga, és egyszerűen nem történhet semmi más, meg fogja szülni ezt a babát. Valahol mámorító az érzés. Azért írom, hogy valahol, mert közben persze tele vagyok félelemmel és görccsel, de mégis erős bizalommal. Egyszer mondom azt is, hogy „köszönöm, hogy hagytok”, mert tényleg annyira hálás vagyok érte, hogy nem sürgetnek, nem vezényelnek, nem beszélnek, egyszerűen tiszteletben tartják, ami történik, és hagyják történni.
Tovább
1584. nap: Hatalmi harc (Miki születése)
Na, most akkor nyomjak, vagy ne... tudom, hogy itt egy brancson belüli hatalmi harc áldozata is vagyok egyben, a mellettem álló doki főorvos (sokáig azt hiszem, hogy a prof maga, láttam korábban többször a szobájából kijönni), a dokim nem vitatkozik vele, hogy ne nyomasson erőszakosan, engem próbál szabotázsra rávenni, én meg nem tudom, hogy most szabotáljak vagy nyomjak...
Tovább
1583. nap: A második mindig gyorsan érkezik (Artúr születése apaszemmel)
Megbeszéltünk pár szülésbeindító praktikát is. Az elsőt mindenki ismeri, a gyömbéres fahéjas tea igen rossz ízű, de szerencsére nem nekem kellett inni, a paradicsomszószba minél több zöldfűszer tésztával és parmezán sajttal egészen jó volt (párom tészta és sajt nélkül kapta a recept szerint…).
Tovább
1582. nap: A második gyerekek egészen mások, mint az elsők (Artúr Jakab születéstörténete anyuszemmel)
Talán ez is segített, hogy csak ketten maradjunk, a baba és én. Ekkor még emlékszem, tízperces kontrakciók voltak – még mindig nem gondoltam azt, hogy ez már a szülés, hiszen volt ilyen az előző napokon is. Nem voltak erősek, nem tudom azt mondani, hogy fájtak. Mindegyik kontrakciót külön köszöntöttem: „Gyere, várlak, hívd a következőt!” – s közben a testemet is próbáltam „kinyitni”, s nem összegörnyedni.
Tovább
1581. nap: Márti
A személyes beszélgetésen elmondtam nekik, hogy úgy érzem, szolgáltatást várnak tőlünk, tőlem, amit megfizetnek, és amiért jár ez-az. Ezt nem tudom és nem akarom nyújtani. Nekem mást jelent szülésekhez járni. Független a berendezéstől, a helytől, tértől, időtől, pénztől, posztótól.
Tovább
1580. nap: Mese az arany szemekről
Vége felé voltunk már, különös mély állapotok, nehézségek, könnyebbségek után. Nyitott két lábam közt valahol a bábák, míg én álltam és párom karjaiba kapaszkodtam. Nagy erővel szorítottam, míg hullámzott az erő bennem. A tekintetébe is kapaszkodtam, és akkor megláttam őt. Aranyban ragyogott a szeme az én Istvánomnak, természetes, tiszta ragyogással. Valamit színről színre láthattam akkor. Onnantól könnyebben ment számomra a szülés, az a ragyogás átáradt rám, a babára, benne voltunk együtt.
Tovább