A legutóbb megjelent mesék
1603. nap: Mi lehet biztonságosabb egy kórháznál? (Martin otthonszületése)
A szoba egyre világosabbnak és zsúfoltabbnak tűnt, és már nem éreztem biztonságban magunkat. Vágytam arra, hogy hazamehessünk, és kapjunk egy második esélyt arra, hogy máshogy csináljuk. Először jutott eszembe, hogy vajon ezek az egészségügyi szakemberek tudják-e, mit csinálnak, és vajon én, mint férj nem buktam-e meg azzal, hogy ide hoztam a feleségemet erre a pokoli kórházi szülésre.
Tovább
1602. nap: A kis köldökzsinór-szaggató
Örök életre hálás leszek, hogy utolsó próbálkozásként a kádat ajánlottad: persze a VÍZ – így, csupa nagy betűvel – megtette hatását, s ki tudtam szállni a világból. Az időt persze nem tudom, de Tamás ott szundikált a kád mellett, úgyhogy sok lehetett.
Tovább
1601. nap: Ajándék gyermek (Borika születése)
Szülőszoba, burokrepesztés. Brutális, de segítő fájások. Ami Sárival egy napig tartott, az most egy órába sűrűsödik bele. Zuhany alá akarok állni, de nincs rá lehetőség, idő. Jönnek a tolófájások. Dolgozik a testem. Fáj, de minden pillanatát élvezem. ÉN SZÜLÖK.
Tovább
1600. nap: Meglepetésekkel teli tragikomédia (Sári születése)
Nem menne mindenki a büdös francba, ki innen?!?!?!? Anyuék is megérkeznek. Beül mellém a székre. Minden fájásnál elmondja, hogy nem fáj ez ennyire. Kizavarom. Este hat óra. Kitolási szak, azt mondják, én nem érzem. Lábam a nyakamban, gátmetszés reccsenése örökre az elmémbe sül. Doki a hasamba könyököl, kint van.
Tovább
1599. nap: Oxitocin plusz az orvosnő súlya
Bejött az orvosnő, ráfeküdt a gyomromra, a szülésznő volt a lábamnál. A szülésznő folyamatosan mondta az orvosnőnek, hogy még nyomja a hasam, ő pedig mondta, hogy már teljes könyökkel rajtam van (egy kb. 90 kg-os nőről van szó). Férjem az utolsó pár percre kiment. Megszületett a baba.
Tovább
1598. nap: Hogyan lettem otthonszülő apuka?
Csodálatos érzés volt tartani a guggoló feleségemet a baba kibújásakor, azt hiszem, meg is könnyeztem a dolgot. Számomra a legnehezebb feladat ez után következett: valahogy úgy rendezni a földön a párnákat, a feleségemet és a hozzá még a köldökzsinóron keresztül kapcsolódó kisdedet, hogy végül a megfelelő helyzetbe kerüljenek, és az átmeneti pozíciók közben se feszüljön meg a köldökzsinór, és ne is kerüljön legalulra az újszülött.
Tovább
1597. nap: „Nyugi, valami történni fog”
Az agyam szélén távolról, a harmadik ötperces fájás után átfutott, hogy vannak, akik ilyenkor kezdenek el öltözni, lépcsőn lemenni, kórházba zötykölődni. Nagyon békés, nyugodt minden, jó nekem itt a saját fürdőkádunkban a kisfiunkhoz közel – éreztem egyértelműen.
Tovább
1596. nap: A nap kiválasztódása, amelyen megszületik gyermekünk
Mire Ági ideért, gyakorlatilag kitágultam, s kicsit meg is torpantam: biztos, hogy akkor most szülök, és ránk lesz bízva a gyermekünk? Így hagytam, hogy Ági javasoljon pózokat, de az erőmet nem tudtam teljesen beleadni. Végül én térdeltem le a földre, és támaszkodtam az ágyamra, s eldöntöttem: mindent beleadok.
Tovább