A legutóbb megjelent mesék
1715. nap: Lyukas szívvel, 1964
Tizenegy óra körül kezdődtek a fájások, és nagyon hamar fel is erősödtek. A szülésznő abbahagyta a hímzést, szaladt az ügyeletes nőgyógyászért, és fél 12-kor már szültem is. Amikor már kint volt a baba, akkor kérdezgetett az orvos, hogy mikorra voltam kiírva, milyen problémák voltak a terhesség alatt, milyen gyógyszereket szedtem stb. Akkor tűnt fel nekem, hogy hiszen nem sírt föl a babám!!!
Tovább
1714. nap: Gyönyörűen állva
Szépen haladtunk, de még csevegős volt, mindenre figyelt. Azután hányt, amitől anyukája megijedt, és a legrosszabbkor, a legrosszabb mondatokat mondta. Néha a férjét is csendre kellett intenem, amikor a hullám csúcsán akart választ a kérdésére. Anyukája próbálta sürgetni az öltözést, én pedig távol tartani az anyukáját.
Tovább
1713. nap: Beavatódtam
Mécsesek fényénél, halk zeneszónál, olajos masszázzsal a derekán, a szülőágyra támaszkodva, lassú ringatózással segítette tovább a kis Bogi utazását Anikó. Profi volt. Mintha mindig ezt tanulta volna. Kaptunk labdát, szülőszéket és egy matracot is. Több pózt is kipróbálva kereste a legjobbat. Álomszerű volt az egész. Az őrmesteres szülésznő egyszer csak „berongyolt” egy halom papírral, felcsapta az erős neont, adatokat kérdezett, majd aláíráshegyeket kért Anikótól.
Tovább
1712. nap: Szülések – ma és nem ma
„Te beleszülnél az ágyadba?” – egymást kérdezgették. Majd rám céloztak – a házamba szültem bele, igen, én, igen, akartam és igen, volt ott három olyan nagyszerű bába, akik látták a láthatatlant, és átsegítettek oda, ahová egyedül nem jutottam el. Ez a lépés az erőm lett, az erő, amihez azóta is nyúlhatok, az erő, ami a ma szülőnek nem adatott…
Tovább
1711. nap: Alternatív szülészeti konferencia, 1992
Elmondtam, hogy a férjemmel szeretnék szülni, ha minden rendben halad, akkor nem akarok gyorsító beavatkozásokat, nem akarok gyógyszeres fájdalomcsillapítót, nem akarok gátmetszést, ha nem kell. Olyan pózban szeretnék szülni, ahogy akkor majd nekem jó lesz, ne vegyék el a babámat szülés után. Ági csak annyit mondott, lehet így, otthon!
Tovább
1710. nap: Rohanás az események után (Ráhel)
Reménytelen, nincs senki, aki jöhetne és tudna segíteni. Már majdnem otthon vagyunk, amikor ő hív. Derűs a hangja, jól van, és egy masszív gyereksírás hallatszik még a telefonban. Minden rendben, de jöjjünk, mert lehet, hogy le kell szívni, kicsit szörcsög.
Tovább
1709. nap: Nem akar több gyereket szülni a feleségem – kórházban (Sámuel születése)
Én próbálom a fotelból figyelemmel kísérni a fejleményeket, meg odaadni azt, amit a főszereplők kérnek. De a feleségem nem hagyja. Tartsam őt (nem a lábát kell hátratolnom, hanem azt csinálom, ami neki jó)! Örülök a feladatnak, most már nem érzem magam kívülállónak, és a feleségem is érzi, hogy számíthat rám.
Tovább
1708. nap: Járvány van! (Miksa születése)
Tényleg kicsit lassabban megy minden, de azért most is relatív gyorsan megvan Miksa. Természetesen gátmetszés után. „Akit én egyszer vágtam, az már csak repedne! Meg a múltkor is milyen jól megcsináltam, nem?” Az egyetlen szeretetteljes személy egy ápoló, aki nagyon gyengéden tisztogatja meg a feleségem véres testrészeit.
Tovább