A legutóbb megjelent mesék
1723. nap: Impresszionista emlékképek
Terelnek a műtő felé. Beleugrok a körömcipőbe, lenézek a lábamra és tragikomikusnak érzem magam és az egész helyzetet. Csatolgatni már nem csatolom a cipőt, lifeg-leffeg a pántja mindenfele, rajtam a kötős, mindent megmutató hálóing. Fantasztikusan nézek ki. Nem, nem az érdekel, hogy hogyan nézek ki, de ez a hálóing és ez a cipő – olyan emberi méltóságtól megfosztatott érzést kelt bennem.
Tovább
1722. nap: Képrázatok 3. (Orsi)
Amikor Orsi vajúdott, eszembe jutott az „ördög által megszállt boszorkány, eretnek” képe, hangulata. Elhiszem, ha valaki ilyen elemi erőt látott valaha egy emberben – persze, nőben! –, csak azt hihette, hogy az ördög cibálja, szállta meg őt! Hihetetlen erő, ordítás, valóban „más”, mint amiben egy egyszerű egyházfi éldegélte előre megszabott életét.
Tovább
1721: Képrázatok 2. (Rita és Balázs)
Miközben ott kuporogtam Rita és Balázs szülésénél, megjelent bennem egy kép. Egy gyerek, ahogy „lóg” az anyja mögött, a vízben a köldökzsinóron kapcsolódva. Az anyában bent a lepény, amiből kijön a kis zsinór, a kis életfonat, és kapcsolódik a baba köldökéhez. És a kép ment tovább. A mama köldöke így kapcsolódott az ő anyukájához a lepényhez nőtt zsinórocskán keresztül.
Tovább
1720. nap: Képrázatok 1. (Éva és Laki)
A szülés maga nagyon hevesen és gyorsan ment. A kisfiú gyönyörűen bújt ki! És csoda szép volt! Laki egészen meghatott. Be volt zsongva, sírt, azt se tudta, mit tegyen! És örült, hogy fiú, hogy göndör a haja, hogy raszta a gyerek. Meg is kérdeztem, mi az a raszta? Valami vallásféle, amiben az embereknek göndör a hajuk... Micsoda elvárás ez is egy gyerek felé: legyen göndör a haja!
Tovább
1719. nap: Fészek
Egyszer csak nem volt többé szüksége Á-nak a muskotályzsályás borogatásra. Mindannyian éreztük, hogy elérkezett a kitolási szak. A. folyamatosan Á. körül téblábolt. Szegény nem nagyon tudta eldönteni, hogy a felesége mellett maradjon-e, vagy a vécére szaladjon-e inkább. Á-ból hangos kiáltások közepette törtek fel az elementáris, szülést kísérő erők.
Tovább
1718. nap: Már igazán kerek a világ (Réka születése)
A szülőszobán minden ágy foglalt volt, madam pedig csak egy volt. Megvizsgált, és úgy látta, hogy van még idő, se borotválás, se beöntés, sétáljak csak nyugodtan! Nyugodtan sétáltam. És jártam vécére, és néha bementem a szülőszobába körülnézni, hogy van-e már számomra hely? Végre felszabadult a madam, és szólt, hogy most ad beöntést, jöjjek! Mentem, és rögtön a vécébe mentem a beöntés után, a vécé után meg a szülőágyra. Semmire nem volt már idő!
Tovább
1717. nap: „Fogadott” orvos (Csaba születése)
Egy vasárnap, látogatási időben kezdődtek a fájások, és szépen, ahogy a nagykönyvben meg van írva, erősödtek, rövidültek a köztes idők. Éjjel kb. 11-ig sétáltam fel-alá a szülőszoba előtt, időnként megnézett a madam – egy kis vékony nő volt –, aztán 12-kor telefonált az orvosomnak, hogy jöjjön, mert most már mindjárt megszületik egy gyerek. Én pedig megkértem, szóljon az ügyeletesnek, mert én bizony nem várok az orvosomra!
Tovább
1716. nap: Végre van gyerekünk! (Andrea születése)
A kórházi csomagom össze volt készítve, mire a férjem visszaért a telefonálásból, már a mentő is megérkezett. Férjem megvárta a kórházi felvételemet, azt mondta a madam, hogy majd később lesz ebből gyerek, és hogy nyugodtan hazamehet a férjem, telefonáljon reggel.
Tovább