A legutóbb megjelent mesék
1779. nap: A doki majdnem lekéste
Szóval kérdezték, hogy kérek-e epidurális érzéstelenítést, mondtam, nem is tudom. Hozták a papírt, hogy írjam alá, de ugye az ember végigolvassa, amit aláíratnak vele... már nem értem a végére, úgy hajítottam el a papírt nagyívben. Ekkor mondja a szülésznő, nem epidurálunk, szülünk!
Tovább
1778. nap: „Minden másképp”
Tizenegy-éjfél között értem a kórházba, ahol ezzel fogadtak: „Otthon akar szülni? Tessék, akkor mit keres itt eltűnt méhszájjal?” A legális otthonszülés szókapcsolatra az orvos felprüszkölt. Ugyanő szólt a felettesének, hogy ezt nem vállalja. Miközben oxitocint töltöttek belém és többen megvizsgáltak, nagyjából 30 kérdést tettek föl, ketten, ugyanazokat, öt perc eltéréssel, és kiabáltak, ha a fájás miatt nem hallották jól a válaszaimat. Közben gúnyosan megkérdőjelezték az állításaimat.
Tovább
1777. nap: A lehető legtermészetesebb (Illés születése)
Aztán kapok valami meleget a hasamra. Egy törölköző, és meleg, és olyan jó. Tartják, de én is szorítom a hasamhoz, ez nagyon jó! És pattan valami, és folyik a víz, és kiáltok, hogy jaj, az új szőnyeg! Sietve törölnek, rakják alám a takaróréteget, megnyugszom, a szőnyeg megúszta, és jöhet a kitolás.
Tovább
1776. nap: Sebek (Kristóf születése)
Megvizsgál a szülésznő. Ez nagyon fáj, hogy fájhat ez ennyire, engem még sohasem vizsgáltak meg így. CTG. Megtudom, hogy „ovis fájásaim” vannak, és ha nem a 41. hetet tölteném, most hazaküldene. Padlót fogok, ezek itt nem kedvesek, sőt. Bántanak. El akarok futni, de már nem lehet. Azt mondja a hang, hogy menj haza, de maradok.
Tovább
1775. nap: Nem lehet mindig a munka körül pörögni (Juli és Robi szülése)
Megérkezem: Juli négykézláb vajúdik, Robi a derekát masszírozza. Amint kezet mosok és tiszta ruhát húzok, megkezdődik a kitolási szak – a kisbaba szívhangja remek állapotot jelez. Tíz perc múlva a kezembe csúszik a rózsás, kövér baba – Juli azonnal kéri. „Jaj, de nagy tanulság – sóhajt Robi –, hogy nem lehet mindig a munka körül pörögni”, és elkezdi ecsetelni, mi minden teendő van még vissza a ház körül.
Tovább
1774. nap: Időzítés (Csiri szülése)
Csiri felüvölt, mire a szomszéd határozottan megdöngeti a falat – innentől ez a ritmus öt-hat kontrakción keresztül: üvölt-dönget-üvölt-dönget. A nagymama vet véget a döngetős résznek – szól, türelmet kér. Az üvöltésnek a nyomás vet véget: domborodik a gát, benne egy fényes domborulat. Megérintem: puha, ruganyos. Áll a burok… de jó lenne valamivel megrepeszteni, de egyik kezemmel a gátat tartom, Mama nem jöhet be, hát próbálom a maradék kezem ujjával – nem megy.
Tovább
1773. nap: Elemi erővel (Ricsi születése)
Ellazulva, belesüppedve az ágyba már éreztem is az elemi erejű tolást, amit soha azelőtt nem éreztem, mert mindig utasításra kezdtem nyomni a másik kettőnél. Most viszont csak annyit éreztem, hogy valami irgalmatlan sebességgel igyekszik kifelé belőlem, a hasmenéshez tudnám hasonlítani ezt a visszatarthatatlan, de nem nyomási kényszerrel járó érzést. Hátradöntöttem a fejem a párnán, és valami orgazmikus-tehénbőgéses hangok kíséretében csak engedtem a légzést átáramlani lefelé, miközben a gőzgép csak jött kifelé.
Tovább
1772. nap: Nahát! Így is lehet? (Gergő születése)
A doki egyszer csak elkezdett hangosan vezényelni, hogy jó, most jön át a feje, most állítsam meg, igen, most ne nyomjak, most halad át, na, most egy kicsit nyomjak, állj – én nagyon igyekeztem mindent úgy csinálni, azt hiszem, közben olyanokat kiabáltam, hogy gyere, gyere ki!
Tovább