A legutóbb megjelent mesék
1787. nap: Szépen kicsusszant a feneke (Otthonszülés: Rita)
Jólesett a csend, a muskotályzsálya illata, a masszázs, az erős masszázs, aztán egyszer csak jött a bába is, aztán hoztak forró vizes, mézes, illóolajas borogatást… Mennyei volt! Nagyon jó érzés volt, hogy velem vannak, mindenki rám figyel, masszíroznak, itatnak, lesik minden vágyamat.
Tovább
1786. nap: Negyvenkét óra nélküle! (Programozott császármetszés: Bence)
A 38 hetes vizsgálaton megtudtuk, hogy ő is fartartással van... Aztán mondta az orvos, hogy így nem lehet megszülni, pláne, hogy első gyerek is, szó sem lehet róla, mert nagyon sok komplikációval jár stb. Akkor még mi sem voltunk elég tájékozottak, és az az igazság, hogy az addigi kórházi tapasztalataim és az én születési „élményem” miatt én sem szerettem volna kórházban farral megszülni a kisfiamat, nem volt hozzá elég bátorságom és hitem, na, meg rendesen fel is voltunk világosítva a sok negatív dologról, ami történhet.
Tovább
1785. nap: „Jaj, ez a gyerek farral van!” (Faros születéseink 1.)
Abban az időben még nem volt ilyen modern világ, nem jártak a kismamák öthetenként, sőt esetenként még gyakrabban szakorvosi vizsgálatra. Szóval abban az időben (hála az égnek) nem tudták előre, hogy a baba milyen pozícióban van az édesanyja pocakjában. Legalábbis az én szüleim nem.
Tovább
1784. nap: Jó szülni!
Jó szülni, mert egyszerűbb, zsigeribb a viszony azzal az emberrel, aki az ember lába közül bukkant elő csupaszon, mint azzal, akit talpig bepólyálva átnyújt (esetleg jóval utóbb) egy idegen nő.
Tovább
1783. nap: Kórházi szülésem története
A fájdalomtól és a kimerültségtől alig éltem, de a szavaik eljutottak a tudatomig, csak erőm nem volt hozzá, hogy megvédjem magamat. Nagyon kiszolgáltatott helyzetben voltam, s tudtam, hogy amire igazán szükségem lett volna, a nyugalom, a csend, a szeretet és a sötétség, az egész egyszerűen megvalósíthatatlan.
Tovább
1782. nap: Eljött az idő…
Zenét kapcsoltam, elkezdtem táncolni, ringatni magamat, de mivel nem éreztem jól magam ebben, visszatértem az előszobába és egész végig állva értek a fájások. Szinte egyik a másikat követte – játszottam a fájással. Hol hagytam, hogy maga alá temessen, hol egyáltalán nem. Úgy emlékszem, amikor csak elhajoltam a fájdalomtól, sokkal kevésbé fárasztott ki, nagyon tudatos maradtam és egyszerre nagyon mélyen belül is.
Tovább
1781. nap: Egy évvel későbbi vallomás
Lassan egy éve. Mégsem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá. Ha egy kicsi időm van csak, hogy magammal legyek, hátradőlök, becsukom a szemem, és érzem. Ha szomorú vagyok, azért, ha boldog, hát azért. Valahogy önkéntelenül ide kanyarodnak a gondolataim.
Tovább
1780. nap: Megérezhettük a Rendet (egy Apa írta)
Hosszas gondolkodás után, és rengeteg gondolat ellenére egy mondatot tudok mondani a szülésről: attól jó, hogy nagyon nehéz, és ez egy nagy ajándék a sorstól, hogy megérezhettük a Rendet.
Tovább