A legutóbb megjelent mesék
1795. nap: Oda többé nem megy vissza (Luca)
Megsimogattam a feleségem hátát és mondtam, hogy ne kapkodjon és készítsen több holmit, mert mi szülni megyünk. Nem hitt nekem, de rábeszéltem, hogy a koncert előtt nézzünk be a kórházba. A kórházban már az ismerős, jó kezekben, a koncert vége előtt meglett Luca. Nagyon gyors volt minden. Csak azt láttam, hogy levegőt is alig kap, és elmondani sincs ideje, hogy mit is érez.
Tovább
1794. nap: Nem úgy készültem (Luca születése)
Bementünk, és közölték, hogy szülünk, sehová nem megyünk. Én akkor azt éreztem, hogy nem. Ez nem lehet, én most nem szülhetek. Nem úgy készültem. Minden tagom tiltakozott. Talán ez volt a baj; nem tudom… Mindenesetre Luca másfél óra alatt megszületett, de közben levegőt venni is csak néha volt időm. Percenkénti fájások 50 másodpercig. Nagy levegő, és jött a következő. Viszont hamar vége lett.
Tovább
1793. nap: „Gyönyörű kisfiad van, Beám” (Ádám)
Nem tudom igazán, de tudom, hogy semmi feszültség nem volt bennem, még akkor sem, amikor Ádám fejecskéjét meglátva a szülésznő láthatóan meglepődött, mivel a nyakára tekeredett köldökzsinór miatt teljesen el volt színeződve. Orvosunk látta a helyzetet, a biztos tudás nyugalmával elmosolyodott: „Szabad lesz?” – kérdezte, majd néhány rutinos mozdulattal megszabadította a szorítástól a gyermeket, és egy újabb mosollyal a feleségemre nézett: „Gyönyörű kisfiad van, Beám.”
Tovább
1792. nap: Kismókus (Ádám születése)
Hajnalban már egyértelmű, rendszeres fájások voltak. Az orvosomnak sem kellett szólni, mert héttől ott volt. Akkorra értünk be. Előkészítés, burokrepesztés, és fél 10-re már meg is volt Ádám. Két és fél óra volt az egész, és karomban tarthattam őt. Mindenki boldog volt.
Tovább
1791. nap: Nem halok meg, én már tovább élek (Gergő)
Nagyon fáradt voltam, így a kétperces fájások között mindketten aludtunk, de lehet, hogy mindhárman. Sok-sok ígérgetés után (orvos által) reggelre született meg első gyermekünk, Gergő. Nehezen tudtam megszólalni, mert a könnyeimmel harcoltam. Vagy mégsem. Sok-sok mérés és ellenőrzés után elvitték. Folyton az járt eszemben, vajon megismerem-e, vajon őt kapjuk-e vissza?
Tovább
1790. nap: Az ükunoka (Gergő születése)
Éjfél körül értünk be a kórházba, pár perccel utána, de előző napra vettek fel a statisztika miatt. Az orvosom Budapesten volt a fiáéknál tűzijátékot nézni. Még nem volt gyakori a mobiltelefon, de sikerült a fiáéknál elérnünk. Mondta, hogy indul, de végül az ügyeletes orvos azt mondta, ne induljon, mert mire ideér, meglesz a gyerek. Aztán nem így lett. Fájás nem volt, de adtak oxitocint, hogy legyen.
Tovább
1789. nap: A következő gyermekünket is itthon szeretném szülni
Az otthonszüléssel kapcsolatban rengeteg tévhit és eltorzított történet kering. Engem pszichopedagógusként már szakmai szempontból is érdekelt, hogy mi az oka annak, hogy egyik szülőnek akadálytalan az otthonszülése, míg a másik anya komplikációkat él át.
Tovább
1788. nap: Álmaim szülése, Fanni Ajnácska születése!
Csak a fiammal maradtunk... Előjöttek belőlem az érzések, hogy ő programozott császárral született, nem volt meg ez a szép felkészülés, és örültem, hogy most ezt egy kicsit együtt is átélhetjük és meg is könnyezhetem. Potyogtak a könnyeim, de ugyanakkor nagyon boldog voltam. Nála pedig változatlanul megmaradt az a mélységes nyugalom.
Tovább