A legutóbb megjelent mesék
1803. nap: Végre a helyükre kerültek bennem a dolgok (Flóra, aki itthon született)
Volt minden, ami általában egy kórházban előfordul: oxitocin, burokrepesztés, beöntés, borotválás, hasba könyökölés, gátmetszés. Végül is ők „komplikációmentesen” születtek meg, épp csak a szépsége tűnt el az egésznek, maradt viszont a döbbenet, hogy ezt valóban csak így lehet? Nem lehet valahogy emberségesebben? Így jutottunk el az Alternatal Alapítványhoz, Geréb Ágihoz és végre egy boldog, jó érzést maga után hagyó szüléshez.
Tovább
1802. nap: Három gyermekünk
Azt éreztem, selejtes vagyok. Egy nő, aki nem képes szülni, pedig semmilyen szervi problémája nincs! Kerestem a lehetőségét, hogy minél többet tanuljak a szülésről. Pár könyv elolvasása után még inkább szerettem volna, ha második gyermekünk normális úton jön a világra, hiszen a szülés egy életre meghatározó élmény a babának és a mamának is, meg a papának.
Tovább
1801. nap: Összetartó erő
Negyedik gyermekem megszületett otthon, úgy, ahogy mindig is szerettem volna. Végre úgy éreztem, tudok szülni, magabiztosabbá váltam, erőt adott, hogy érdemes küzdeni valamiért, ami nagyon fontos nekünk. A szülés gyönyörű élménye összetartó erő a házasságunkban is.
Tovább
1800. nap: Napfelkelte hozta
E. végig mellettem van, segít, szuper csapatot alkotunk mi ketten. Ez itt is kiderült. Mindenben azon van, hogy nekünk a lehető legjobb legyen. Nem hagy magamra. Támogat, tart, segít, ölel, csókol, védelmez. Erősebb, meghittebb, bensőségesebb lett a kapcsolatunk a szülés után. Mélyebb. A jó értelemben.
Tovább
1799. nap: Boszorkány érkezik (Édua születése)
Szilárd a hátamat masszírozza meg a keresztcsontomat muskotályzsályával, Hajnal a hasamat keni uterusolajjal. Isteni illatok, jó érzés, halad a folyamat. Én egyre beljebb megyek fejben, bár mindent hallok, mintha hipnotizálva lennék. Kell is, mert egyre durvábbak. Felmerül bennem, hogy a császár egyszerűbb volt.
Tovább
1798. nap: Talpraesett (Zselyke születése)
Éjjel indult, jó volt, kellemes, nekem bejön a vajúdás, a hullámokra való felülés. Jó hangulat volt, sokat röhögtünk, és amikor már nem éreztem elégnek kettőnk jelenlétét, Hajnal is kijött hozzánk. Nem akartam túl korán bemenni a kórházba, dél körül mégis elindultunk.
Tovább
1797. nap: A nagyapám is beengedte, aki kopogtatott (Matyi)
Feleségem meglepően nyugodtan elment fürödni, ami majd egy óra volt, miközben én tűkön ültem, ennek olykor hangot is adva. Fürdés után a vécén már kétperces fájásai voltak, amire én mentőt akartam hívni, de ő csak nyugtatott, hogy minden rendben lesz. Elindultunk. Autóval. Odafelé, a kórháztól 10 km-re már tolófájásokat érzett, amitől igazán nagyon megijedtem. Dúdolni kezdte a kis relaxációs dallamát, és mentünk tovább.
Tovább
1796. nap: Így terveztem (Matyi születése)
Hirtelen, a kádból kiszállva, a meleg víz hatásának megszűnése vagy a függőleges helyzet miatt-e, nem tudom, de a fájások már percenként jöttek. Ültem a vécén, és úgy éreztem, nem tudok felállni, felöltözni és elindulni. Nem a fájások elviselhetetlensége miatt, hanem mert nem volt hozzá erőm. Teljesen azt éreztem, hogy kiment belőlem minden erő. Nem érdekelt a környezetem.
Tovább