A legutóbb megjelent mesék
1811. nap: Anya lettem!!! (Boró születése)
Délután fél egykor burkot repesztenek. Elönt a víz. Hatalmas erővel jönnek a fájások, szinte egyik éri a másikat. Egy nálam hatalmasabb erő dobál, nem vagyok ura a testemnek. Biztatom magamat: „Engedd a fájdalmat, akkor nem fáj annyira.”
Tovább
1810. nap: Annál nagyobb fájdalom úgy sem jön, mint amit az ember éppen el tud viselni (Maja)
Megtanulhattam, hogy megéri küzdeni azért, amiben hiszünk, reménykedünk, bízunk. Hogy merhetünk kiszolgáltatottak, sebezhetőek lenni. Hogy vannak még emberek, akik tiszta szívvel, szeretettel, elfogadással és megértéssel vesznek körül. A bábák világát, eszméit megismerni külön kiváltságnak érzem. Ennyi csodálatra méltó, önzetlen és alázatos emberrel ritkán van lehetőségünk találkozni.
Tovább
1809. nap: …akit kipréseltek! (Marcell születése)
Sablon, fogadott orvosos, apás szülés volt. Sohasem fogom elfelejteni az élő hús sercegő hangját, ahogy az olló átvágja a gátat… persze, akkor ezt természetesnek vettük. Meg azt is, hogy az orvos feltérdel a szülőágyra, és könyökkel passzírozza ki a babát az anyja hasából…
Tovább
1808. nap: …aki maradt volna még! (Donát születése)
Pont akkor lépett be a fürdőszobába, amikor a baba fejét már a kezemben tartottam, de a válla elakadt… Innen felgyorsult az idő. Bámulatosan tette, amit kellett: kéz bevizez, köldökzsinór a nyakról leteker, baba megszületik, csönd…, orrból a mekónium kiszív-kiköp, baba felsír, babát betakargat, felemel – „uh, ez van vagy öt kiló” …volt. Több is.
Tovább
1807. nap: …aki jönni akart! (Borsika születése)
Hamar ki is csusszant. Míg az anyukája elfoglalta a szoba közepén a kedvenc szülőpozíciót, Ágik elküldtek valami nejlonért a szőnyegre. Még ki se léptem szinte, már kiabáltak: „Gyere vissza, jöööön!”.
Tovább
1806. nap: Kontraszt (Ajna Míra születése)
Furcsa volt, mennyire plasztikusan, mennyire konkrétan érzem, mi történik. Kontrakció alatt éreztem a méhem alakját, munkáját, a benne levő megnövekedett nyomást, ahogy a kisbabám feje hihetetlen erővel a méhszájnak feszült, és persze a fájdalmat.
Tovább
1805. nap: Erősnek, ösztönlénynek éreztem magam (Ambrus születése)
Azt sejtettem, nagyon is, hogy bár szokás azt mondani, hogy „nahát, milyen szép kis feje van ennek a babának, látszik, hogy császárral született és nem kellett, hogy kínlódjon”, ez kizárt dolog, hogy igaz legyen. Hogy jobb legyen egy babának, ha egyszer csak hirtelen, minden előzetes „figyelmeztetés” nélkül és anélkül, hogy a baba és az anya teste jelezné, hogy elérkezett az idő, kiveszik tíz perc alatt az anya hasából.
Tovább
1804. nap: Tevőlegesebbnek éreztem magam (Flóra otthonszületése)
Sok dologgal lettem ezen kívül gazdagabb. Elsősorban egy olyan kezdődő apa-gyermek kapcsolattal, amelyet még nem ismertem, de érzelemdúsabb, mint az előzőek, másodjára pedig a páromat olyannak láthatom, amilyennél boldogabbnak nem tudom elképzelni. Nem utolsó sorban pedig megtudtam végre, mi a csuda történik az első öt napban az ember gyerekével.
Tovább