A legutóbb megjelent mesék
1827. nap: Nem terveztem el
Belebújtam a jó meleg vízbe és az erők jöttek, rendszeresek, erősebbek lettek, és én leengedett vállakkal álltam eléjük, sepertek. Egyet sem szerettem volna elengedni, mind az enyém volt, és szerettem őket. A kedves férjem is, csak ebben az életében volt az első szülésénél, mert elég rutinosan aludt, amíg vajúdtam.
Tovább
1826. nap: Öt év
Ma van az ötödik születésnapja annak a kisfiúnak, akinek a születése kapcsán letartóztattak. Nagyon édes, nagyon szép, nagyon beteg kisfiú, szerető családja körében, a lehető legjobban él. Isten éltesse!
Tovább
1825. nap: Alien III.
És egyszerre csak – oh, borzalom! – négykézlábra ereszkedik, mint egy állat, az éneke egyre hangosabb, néha fájdalmas kiáltás vegyül belé, így mozog előre-hátra négykézláb – emiatt a rész miatt persze korhatárosan vetítik csak a mozik, és a kölcsönzőkben sem adják oda gyerekeknek. Aztán ez a ringó mozgás már-már extatikussá fajul, a zümmögés, az ének, minden hang, ami a torkán kijön egyetlen kakofónikus hangzavarrá áll össze (a színésznő ennek az abszurd jelenetnek a hiteles ábrázolása miatt kapott Oscar-díjat).
Tovább
1824. nap: Alien II.
A kés egyre mélyebbre vág, újabb és újabb rétegeken halad át, mígnem egyszer csak a Műveleti Központ fényei már bevilágítanak a nő belsejébe, és igen! – megpillantjuk azt a valamit, amint ott fekszik kényelmes, de undorító zugában; a véres trutyit már ismerjük az előző részből. És kiszedik az Idegent, megint alaposan megkínozzák.
Tovább
1823. nap: Alien I.
Egyszer csak megfogják a nőt, átviszik egy speciális helyiségbe, ahol mindenféle műszerek kattognak, éles neonfény világít, mindenki fehér vagy zöld egyenruhában van – ez lehet a Műveleti Központ, ahonnan a világmentő akciót irányítják, mert az közben már világossá vált, hogy itt az emberiség sorsa forog kockán, nem kevesebb.
Tovább
1822. nap: Névnapos születésnap (Az otthonszülés tapasztalatai APAszemmel)
Míg Tündi Kata vizsgálatával volt elfoglalva, Robi a ruhátlan mellkasomon feküdt és kereste rajtam az anya cicijét. Hát nem sok eredménnyel, de annál aranyosabban küzdött, nyöszörgött, hogy meglelje a számára oly fontos életnedvet, az anyatejecskét. Jó volt érezni nyöszörgését, jó volt testem melegével melengetni piciny magatehetetlen testecskéjét. Jó volt látni rajta az ösztön cselekvést, hogy igenis, élni akarok!
Tovább
1821. nap: A harmadik, mint a mesében – Róbert Levente
Ez mennyire egy furcsa fájdalom, más nincs ilyen, hisz amikor tart, mindent beborít, szólni se tudsz, aztán, amikor elmúlik, semmi se fáj utána. Többször elhangzik Ági neve, hogy ő mit mondott az ilyen helyzetről, babákról stb. Itt van velünk, akkor is, ha nem fizikálisan, de a kedves bábánk tudásában, szemléletében.
Tovább
1820. nap: Felelősek vagyunk a gyerekeink születéséért
Felelősek vagyunk a gyerekeink születéséért. Ahogy születnek, az az első, alapvető élményük a világról. A császáros babáknak nincs lehetősége megtapasztalni, milyen megküzdeni a világrajövetelért. Anyja meleg, puha teste helyett pedig idegen kezek, műtőslámpa és garatleszívás várja. Az anya pedig a tomboló „örömhormonok” helyett egy komoly hasi műtétből kell, hogy felépüljön, miközben ugyanúgy el kell látnia csecsemőjét.
Tovább