A legutóbb megjelent mesék
1835. nap: Mese a Kicsi Fiú nagy utazásáról
Ha már így áll a dolog, akkor ideje összecsomagolni. Elővettem a bőröndömet és becsomagoltam a szívemnek kedves tárgyakat. A nagy útra mégsem tudtam túl sok mindent magammal vinni, ha belegondolok, szinte csak a zsinór és a labda fért el a táskámban.
Tovább
1834. nap: Harmadik szülés: a természetes (Medárd születése)
Vártam most is a hatalmas energiatöltetet, de nem volt. Az egész annyira természetes volt, olyan volt, mint egy hosszú folyamat kicsi része, egy fázis, beleépülve a mindennapjainkba.
Tovább
1833. nap: Képriport (Második szülésünk: Nimród születése)
Hallom a bezárt ajtó mögül az asszony üvöltését. Megszült. Én nem voltam mellette. Gyáva féreg voltam. A főorvos úr rendszere ismét jelesre vizsgázott emberségből. Maholnap dicshimnuszokat zeng ismét az újság a kórház és a szülészet zsenialitásáról, az igazgató úr nyilatkozik, mindenki tapsol.
Tovább
1832. nap: Második szülés: a harc (Nimród születése)
Borogatni kezdtem magam muskotályzsályás forró borogatással, zuhanyoztam. A gyereknek készített babzsák ideális vajúdóhely lett. Csak hagytam, hogy jöjjön ki belőlem a mély jajgatás, jó volt így elereszteni minden egyes fájást, az, hogy hangot adhattam neki, sokat enyhített és elviselhetővé tette.
Tovább
1831. nap: Képriport (Első szülésünk: Zoárd születése)
A kórház legnagyobb problémája nem a szakmai tudás, hanem egyes alkalmazottak emberségének hiánya. Habár, ha jobban meggondolom, nem is egyes emberek emberségének hiányával van baj, hanem az egész rendszer embertelenségével. Egy báb vagy, akit megfejnek és továbblöknek. Ha nem sikerül jól a dolog, egy számjegy leszel a negatív statisztikában, vagy talán még az sem, ha sikerül csendben tartani a dolgot.
Tovább
1830. nap: Első szülés: a rémtörténet (Zoárd születése)
Úgy éreztem, ők jobban tudják, hogy milyen pozícióban kell nekem ülnöm, feküdnöm. Átvették teljesen az irányítást, mondták, hogy mikor nyomjak, hogy vegyem a levegőt, én meg éreztem, hogy a vezényszavak nincsenek szinkronban a testemmel, nem jó úgy és olyankor nyomni, amikor ők mondják, de hát ők jobban tudják, mint én, és közben nőtt bennem a meggyőződés, hogy nem vagyok képes ezt végigcsinálni, hogy nem vagyok képes szülni.
Tovább
1829. nap: Mese egy születésről és egy kisgidóról
A csepp legény a cél előtt mintha meggondolta volna magát, és mielőtt az utolsót odabent elrúgta volna, lepihent egy kicsinykét. Az ajtónak ezen a felén volt nagy riadalom, jajveszékelés, mert hát rossz jelnek tetszett ez a meghátrálás, és tudós doktorok segítségét hívták. Ezek a sokat tanult emberek pedig sok mindent tudnak már, ezért is tudós doktorok, s gondolták, nyitnak egy új kaput annak a legénykének, hátha igen nagy a kalapja, s attól nem tud kibújni ott, ahol kell.
Tovább
1828. nap: Távolból is elérnek a segítő kezek
Köszönöm minden segítőnek, aki akarva vagy akaratlanul segített, kísért ezen az úton! Jogom van, jogunk van megválasztani azt a helyszínt, módot, azokat a kísérőket, ahol, ahogyan, akikkel biztonságban érezzük magunkat, hogy a legemberibb módon kezdjék az Életet a gyermekeink!
Tovább