A legutóbb megjelent mesék
731. nap: Onlány (Janka)
Ági írt, hogy nagyon velem van, és milyen kár, hogy csak gondolatban. Vigasztalásul válaszoltam, hogy úgyis ez egy magányos vajúdás, úgy tűnik. Erre azt írta nekem, hogy talán ő velem tudna lenni észrevétlenül. És akkor beugrott minden, a szüléseim, ahol úgy tudott ott lenni, hogy nem volt ott mégsem. Sosem volt sok a jelenléte, sokszor hamarabb tudta, hogy mit szeretnék, mint én magam.
Tovább
730. nap: „Itt vagyok!” (Artúr)
Egy közlés volt. Nem is értem, hogy lehetett a tüdejében levegő, amikor csak a feje volt kint, a többi még a szoros alagútban.
Tovább
729. nap: Csak az új gyerekemre figyeljek (Leó)
Ugyanúgy volt kényelmes, mint az előző szülésemnél, térdeltem, és fejem az ágyra hajtottam. Nagyon gyors volt, nagyon fájt. Nem emlékszem, ki hol volt és mit csinált, csak az maradt meg, hogy rohadtul fájt, simán epiduráltattam volna magam, ha felajánlják.
Tovább
728. nap: „Befelé fordítani” (Samó)
Ha az ember belülre figyel, intenzívebb lesz a folyamat, és a fájások kevésbé fájnak. Ezért jobb szó szerintem is inkább a kontrakció, mert van, hogy fáj, pedig gyengébb, van, hogy nagyon erős, és nem fáj. Úgy próbált befordítani, hogy folyton azt puhatolta, mire vágyom.
Tovább
727. nap: Villámszülés (Rózsa)
Még alig hiszem el. Nézem. Ági mondja neki, hogy vegyen levegőt. Nem sír és nem vesz levegőt. Megdörzsöli a kezével, felsír. Na, még egyszer! Újra megdörzsöli, újra felsír. Átkászálódunk az ágyra. Itt fekszik mellettem, eszembe jut, vajon fiú vagy lány? Kislány! Rózsa! De jó! Megtöröljük, betakarjuk. Kuksol a pokróc alatt nagyra nyílt szemekkel.
Tovább
726. nap: Egy nagy pszichodrámában (Joci)
Az első hüvelyi vizsgálatkor, amikor jeleztem, hogy a beavatkozása fáj, közölte, hogy „Az otthonszülésnek vége, már a kórházban vagyunk, és itt vége a finomkodásnak.” Nem múlt el olyan vizit, amikor ne tett volna valamilyen megjegyzést.
Tovább
725. nap: Élet a halál után (Milla)
Türelmesebb voltam. Nem vártam a nagy mérföldköveket, mint a 12. hetet, a 28. hetet, a 32. hetet, a 37. hetet (na, ezt azért mégis), mert tudtam, hogy a dátumoknak, a statisztikáknak, a technikának csak kis jelentősége van: ha ez a baba velünk akar maradni, akkor a 32. héten is velünk marad, ha pedig nem akar, akkor lám, a 36. héten is visszafordulhat.
Tovább
724. nap: A negyedik a legnehezebb? (Timothy)
Akkor még igen vidám voltam. Úgy éreztem magam, mint Abigél szülésénél, hogy most már minden oké, biztos majdnem ki vagyok tágulva ‒ ennyi kontrakció után ‒, mindjárt megszüljük, halihó. Ahogy valaki egyszer gúnyosan mondta: „Haverok, buli, fanta...”
Tovább