A legutóbb megjelent mesék
843. nap: Emberhez méltóan (Sári születése)
A legnagyobb élmény az úgynevezett Várótermi beszélgetés volt. Ez egy kétnapos, intenzív feldolgozócsoport, bába és pszichológus által moderált, de kötetlen beszélgetéssel. Célja, hogy minden olyan lelki történés, gát, ami a szülés akadályát képezheti, még időben felszínre kerüljön. Számomra itt kezdődik a különbség a kórházi és az otthonszülés között.
Tovább
842. nap: A világ kerek (Misusz születése)
Hiába mondogattam úton-útfélen, hogy én többet nem szülök, míg itten bábákat börtönbe csuknak, nem így lett. Jött még valaki.
Tovább
841. nap: Írd föl: „A szülés fáj”! (Piroska születése)
„Azt hiszem, szülök.” Geréb Ági tudta, hogy a másik Ágival megbeszéltük, az első „sikeres együttműködés” örömére szívesen látnánk, ha ő jönne megint. Megígérte, szól neki, de a biztonság kedvéért ő is elindul (sokkal közelebb lakik). Akárhányszor visszapörgetem, nem emlékszem, hogy bármit is kérdezett volna, tényleg a hangomból tudta, mi van.
Tovább
840. nap: Nagyon puha, csendes, tapintható boldogság (Gizi születése)
Ha lett volna időm, biztos aggódni kezdek, hogy nem úgy lesz, ahogy elképzeltem, de nem volt, és az a zsigerig megnyugtató érzés viszont még most is megvan, amikor végre megérkeztek. „Hol tartunk?” „Nem tudom, de nekem tetszik.” – felelte Ági, és ettől minden elsimult, kerek lett a világ és benne én, vagyis mi.
Tovább
839. nap: Végül
Annyira szeretném pedig megírni. Áginak írom, a mai Áginak, aki be van zárva, aki vár. Tavalyelőtt azt kaptam a születésnapomra, hogy kiengedték a börtönből. Akkor ennek nagyon kellett örülni, akkor még nem tudtam, hogy az ottfelejtős-kizsigerelős házi őrizet alattomosabb sebet üt mindannyiunkon, mint a nagy közfigyelmet kapó lábbilincs. Ma Jonka születésnapjára esik az első tárgyalási nap – nem tudunk nélkülük megszületni.
Tovább
838. nap: Harmadszor tél (Jonka Zelma)
Az utolsó hetekben két dolog állt egymással szemben, ha a szülésemre gondoltam. Egyrészt magától értetődő béke, az elrendezettség és összehangoltság érzése, másrészt gyomorszorító aggódás a bábáimért. Fiktív dialógusokkal nyomasztom magam éjszakánként: „Anyám világra segített téged és a testvéreidet! – Az semmi! Az én anyám meg börtönbe juttatta a tiédet!” A bejárati ajtónk felkiáltó jellé változott, minden kilépéskor eszembe jut Ági, aki nem jöhet ki otthonról.
Tovább
837. nap: Másodszor ősz (Vilja Holda)
Nem hallgatnak rám, mérges vagyok, még rendes forró borogatást se tudnak, mi ez a langy izé; és Gábor nem szerelte vissza festés után a konnektort, kilóg a falból azon a szörnyű kábelen himbálózva, utálom a férjem, és ez a rettenetes póló!!?! Direkt csinálja!!!
Tovább
836. nap: Először nyár (Manna Gerda)
Gyalogolok, de nem esik jól, Gábor szeretget: izgatottságunkat ölelésekbe takargatjuk. Este jön Ági, mert szeretném, hogy ott legyenek. Gábor nincs vele egy hullámhosszon, esetlenül kezd mozogni és túl sokat beszél, szeretnék, de nem tudok enyhíteni a zavarán. Visz a fájdalom, egyedül engem, pedig mennyire vinném ezt a remek fiút (mindjárt apát!), hogy ne maradjon ki semmiből. Ági eszméletlenül forró borogatásokat rak rám – ez jó.
Tovább