A legutóbb megjelent mesék
851. nap: Nőstényoroszlán (Bodó)
Négykézláb találom magamat. Folyton Michel Odent Császármetszés című könyve lebeg a szemem előtt, aminek a borítóján egy oroszlánnak lerajzolt nő szül. Én is nőstényoroszlán vagyok, ordítok, így szülöm meg a picinyem – és ez fantasztikus érzés. Erősnek és bátornak érzem magam.
Tovább
850. nap: Kedves, szerető, átölelő békében (a legszebb szülésem – Jónás)
Na, most már kell a kád, a víz, a folyó… Elmerülök benne és minden kontrakcióban. És akkor megint csoda történik. Körülöttem nők, lányok, anyák, mamák – és én velük, ők velem – és jön értem a fájdalom, hogy elvigyen. Én akkor megadom magam, testestől-lelkestől – tessék, a tiéd vagyok. Ekkor gyönyörré változik, ami elönt és megáld, megbénulok, mert letaglóz az alázat, minden tiszta és világos, boldog vagyok.
Tovább
849. nap: Felragyogott a Nap (Samu)
Pünkösd vasárnap reggelén kávézom a kanapén, mint minden reggel. Leteszem a csészét a kis asztalra, és hoppá! Ez egy kontrakció! Pedig azt hittem, a tesók otthon éjszaka születnek! Húúú! S milyen erős! Nem is kérdés, hívni kell a szüléses számot! Ági Görögországban van konferencián. Ki fog jönni? Na mindegy, most már csak magamra tudok figyelni.
Tovább
848. nap: „Hékás! Szia!” (Trisztán születése)
A kádban ülök, amikor feljön hozzám. Hatalmas kád forró vízben. Mennyei ott elmerülni. Ági mosakszik, leül a kád elé. Anyukám a káddal szemben a vécén csücsül. Ervin fényképez. Én pedig szépen, csendben, jó kislány módjára vajúdok. A kontrakciók közti szünetekért végtelenül hálás vagyok, nyilvánvalóan csupán ezek miatt nem halnak bele a nők a szülésbe.
Tovább
847. nap: Ez a Magritte megríkatott… (Samu, Cserne, Fülöp születése)
Jön! Dorka gyönyörű hangjai, és a tenyerembe simul valaki, akinek a nagymamája vagyok, és megajándékoz valamivel, amire nincsenek szavak. Nem hiszem, hogy sok anyának, nagymamának, bábának jutott volna ilyen ajándék valaha is!
Tovább
846. nap: Bármit elérhetek (Eszti születése)
Leírhatatlan élmény volt, megtapasztaltam azt, hogy nekem nem kell nyomnom, pláne nem három másik embernek(!), hanem engem présel valami hallatlanul nagy erő, és éreztem, ahogyan halad a lányom kifelé. A fájások közötti szünetekben valahogy kívülről láttam magam, és olyanokat mondtam a kisbabámnak, hogy: „Gyere csak, nagyon várunk ezen a világon!” Amikor megszületett a feje, megsimogattam.
Tovább
845. nap: Egy igazán komplikációmentes szülés: Dorka előbújik
H. elkapta, a többi már teljes bamba eufória: álltam a bömbölő gyerekkel, és néztem magam elé...
Tovább
844. nap: Hatalmas biztonságban (Juli születése)
Sose gondoltam, hogy lesz egy negyedik számú szüléstörténetem is. Mindig háromban gondolkodtam. Még nem tudott bennem megszületni a döntés a négyes szám mellett, amikor Juli baba (az apjával a leghatalmasabb egyetértésben) úgy döntött, hogy ő bizony jön. Közénk. Bár nagyon boldog voltam a legelső pillanattól, a várandósság mégis hozott jó néhány izgalmat magával.
Tovább