A legutóbb megjelent mesék
867. nap: A mosdókagyló (Virág születése)
Ági mondta a telefonba, ha érzem, hogy menni kell, akkor menjek a legközelebbi koraszülöttosztállyal rendelkező kórházba, ne várjak a férjemre. Meg akarom várni, de aztán egy belső érzet nem engedi, érzem, hogy menni kell.
Tovább
866. nap: Csoda a négyzeten (Boldizsár)
Szólok húgomnak, ő mentőt akar, én istenments!, hívja inkább Ágit, hogy merre vannak, mit tegyünk. Ő csak annyit javasol, hogy vegyünk egy puha törölközőt, hogy arra tudjon érkezni a gyerek, és kábé annyi idő is marad, mert aztán egy tolás, kint a feje, kis szusszanás, tejóég, most mit kell tenni, de aztán újabb tolás, és szépen belecsusszan a kis fiúcska a törölközőbe a húgom karjai közé.
Tovább
865. nap: Egy csoda az egész (Rozi)
Tizenegy órára beérünk a kórházba. Én örülök, amikor meglátom az orvosom és a szülésznőt, de a fogadtatás elég rideg, kábé kitessékelnek a szülészetről, hogy nincs hely. Bocs, front van, mindenki most szül. Aztán csak beengednek, vajúdhatok a CTG-s várandósokkal egy szobában, miközben elém tolnak egy kupac papírt, hogy legyek szíves kitölteni. Amúgy a méhszájam sem elég tág, közli a szülésznő.
Tovább
864. nap: Megtörténhet a csoda (Kolos)
Attila tartott hátulról, Ági pedig lehajolt, hogy a baba fejét tartsa, én meg még a hátára támaszkodtam, szinte ahogy feltérdeltem, már kint volt a feje, aztán rá nem sokkal az egész gyermek megszületett, azonnal felsírt. Ez 15 óra után nem sokkal volt. Segítettek lefeküdni, a babát a mellkasomra rakták, és alukált egy 20 percet, aztán szopizott, és szépen, kb. másfél óra alatt megszületett a méhlepény.
Tovább
863. nap: A nyolcujjas (Ábel)
Akkor ott megfogadtam, és még utána százszor, hogy ha lesz még gyerekem, akár a bokorban is, de a kórházban nem szülök többet!!!
Tovább
862. nap: „Európai módon” (Ilka)
Hát befeküdtem a kórházba. Na, akkor indult csak a haddelhad, a lelki terror. Hat másik hasonló helyzetben lévő, lejárt terminusú nőszemély egy kórteremben...
Tovább
861. nap: A magam erejéből (Zorka)
Végre megélhettem azt, hogy én, a magam erejéből szülök gyereket, nem pedig az orvos könyökével. Most értettem meg azt is, hogy nem az a gátvédelem, amit a kórházban csinálnak, vagyis hogy benyúlnak a hüvelybe, és igen fájdalmasan nyúzzák, és aztán a végén örülünk, hogy megúsztam a vágást, és milyen jó, hogy fekve szültem, mert háton fekve lehet csak gátvédelmet csinálni. Itthon annyi történt, hogy a kitoláskor megtámasztotta a bába orbáncfüves borogatással a gátamat alulról, és minden repedés, sérülés nélkül szültem meg a babát.
Tovább
860. nap: Millió szülőnő kiáltása (Levente)
A kitolás részleteire valahogy nem emlékszem, mert teljesen befelé fordultam. Ennek hatására éltem meg azt a csodálatos élményt, hogy a legnagyobb fájdalom közepette millió és millió szülő nő kiáltása szakadt ki belőlem. Ők adtak erőt, hogy ki tudtam tolni a babámat, velem voltak, és hangjukkal erejüket adták nekem, azt az erőt, amit ők is megéltek a saját szülésük alatt, együtt kiabáltak velem a fejemben.
Tovább