A legutóbb megjelent mesék
875. nap: Az utolsó – kislányom
Nagyon nehezen épültem fel, és rettegéssel tölt el a gondolat, hogy még egyszer várandós legyek, ugyanakkor vágynék még rá. De ezt a szülést én többet nem akarom végigcsinálni. Orvosom – aki elmondása szerint még két császár után is engedi a hüvelyi szülést – azt mondta, hogy ezzel a méhhel már csak császárt enged. Itt a vége, fuss el véle.
Tovább
874. nap: Az első – kisfiam
Műtét, csalódás, szomorúság. Jött a szülés utáni depresszió, millió könyv és néhány csoportfoglalkozás a szülés feldolgozására, és kisfiam éveken át tartó kezelése. Egy dolgot viszont már nagyon hamar tudtam, hogy még egyszer meg szeretném próbálni.
Tovább
872. nap: Adjatok egy kis zugot
Csordaszellem ide-oda, / más igaz a vajúdóra. / Az ellő állat elvonul, / és tőle is a többi...
Tovább
871. nap: Kerekfejű (Enci)
Szóval bába érkezése – tehát Ági megjön, lecuccol, helyet keres magának, ahová odakucorodhat dolgozni (valami peres anyagon a saját védelmében, mi máson), örömmel konstatálja, hogy kávéfogyasztó háztartásba érkezett, és azt hiszem, Gyuri még készít is neki kávét. Valamikor meg is vizsgál, egy centi, hát az nem sok, de valahogy bátorítóan adja elő, nem lomboz le.
Tovább
870. nap: Operaénekesnő (Zsófi)
Aztán már nem nevetek, parázok. Elpattan a burok, csomó víz kidől, és enyhén tejeskávé színű. Jaj, istenem, milyen szagú? Jószagú, de akkor is, most ez zavaros? Aztán tovább fodrozódnak a kételyek, a gyötrelmes kontrakciók végén picit nyomni kell már, amitől vércseppek sajtolódnak ki. Jaj, istenem, most ez baj
Tovább
869. nap: Nyöszöri (Boti)
Az érdeklődőket körbevezető szülésznőnek azért párperces beszédében kétszer is sikerült kivernie a biztosítékot, ahogy odaszúrt pár lenéző megjegyzést az előre okoskodó anyukákkal kapcsolatban. Ez leginkább azért lepett meg, mert előzőleg sok jót olvastam róla. Szóval, sokan szeretik, ha anyáskodnak felettük, jobban tudják náluk, hogy mi a jó nekik, és ezt jól oda is mondják. Nem baj, majd választok normális szülésznőt.
Tovább
868. nap: Tartás és határozottság (Zéti születése)
Tolok. A baba jön kifelé. Szünet. Mondják, ez elég lassan megy, ha így haladunk, a gyerek megsérülhet. Én mondom, nem kell semmi, hozzák a papírt, aláírok. Ahogy odapenderítem a nevem, azonnal újabb tolófájás, kis szünet, még egy, és kinn a baba. Hajnal 2.30.
Tovább