A legutóbb megjelent mesék
883. nap: Doulaszemmel minden más (Kislányunk születése)
A legnehezebb ebben az egészben azonban anyaként megbocsátani magamnak. Azért, hogy nem tájékozódtam, és ezért engedtem, hogy a lányunknak mindazon keresztül kelljen mennie, ami a szokásos akkori (és talán a mostani is) újszülött protokoll. Elvitték, megmérték, lesikálták a bőrét, szondázták, szemcseppet kapott és szurit. Délután hattól másnap reggelig idegenek között volt, nem láthattuk egymást, és közben kimosták a gyomrát. Nem szépítem a dolgot, bűnténynek érzem, amit egy átlagkórház átlag újszülött osztályán elkövetnek a gyermekeinkkel.
Tovább
882. nap: Megyünk vagy maradunk? (Kisfiunk születése)
Mindig viszonyultam az otthonszüléshez. Amikor a lányomat szültem, azt gondoltam, hogy nagyon bátrak, akik otthon szülnek. Mindezt eléggé negatív felhanggal, mivel semmilyen információm nem lévén, a szülést elsősorban kórházi, kizárólag orvosi segítséggel megtörténhető dolognak gondoltam. Aztán a lányom születése segített az utamra találnom, doula lettem.
Tovább
881. nap: Még 21 nap – …és tovább
Akkor talán csak én nem vagyok kész..., és így kezdtem el táncolni a tűz körül. Eleinte csupán egy apró tűzre gondoltam, egy gyertyalángnyira valami oltáron, ahol letehetem, amit már nem kéne tovább cipelni...
Tovább
880. nap: Még 21 nap – Angyalka
...Még hetekig csodálkozom, milyen nő vált belőlem...Még hetekig földöntúli hálával gondolok Ágira, hogy utolért...Még most is úgy gondolok minden egyes nap Ágira, mint aki valami beláthatatlan bozótban utat vágott, hogy azon valahogy én is átjuthassak...
Tovább
879. nap: Még 21 nap – Királyfi
Reggel a saját nyüszítésemre ébredek, „Nagyszerű hangok.” – mondja Ági, én meg ki vagyok akadva, hogy mi ebben a nagyszerű.
Tovább
878. nap: Még 21 nap – Tudóskám
DOKTOR ÚR!, jön, felkapaszkodik a fűtéscsőre, térdét a gyomromba tolja, és ordít, hogy nyomjak, még hallom az ollót, amivel a húsomba vágnak – furcsa élmény, hogy már nem én vagyok ez, nem vagyok ez a test, valahol máshol vagyok, nem is vagyok – felemelnek egy darab húst diadalittasan a lábánál fogva, ez belőlem van?, én visszazuhanok.
Tovább
877. nap: Vacsora helyett (Ében Ábel születése)
Jön egy óriási hullám, hoppá. Gyorsan visszahívja Dávid, siessenek inkább. Megyek a vécére. Onnan át a kádba zuhanyozni. Ott ér az első tolófájás. Fogom lent, először nem értem, mi akar kijönni belőlem, és nem tudok terpeszteni eléggé, csurom víz a felsőm. Nem vagyok magamnál, mert amikor benéz Dávid, mondom, hogy azt hiszem, már a fejét érzem, vagy mi. Hát akkor gyere gyorsan be az ágyra.
Tovább
876. nap: Egyszerre dobogott a szívünk (Bonifác Felhő születése)
Hallom, hogy mondják Dávidnak, rakja a tüzet, rakja nagyon, szegény meg csak rakja, jó meleg van már, de hát én belülről didergek. Talán borogatnak is, de igazából nem tudom, hol vagyok, csak benne a fájdalomban, és elfelejtek mindent, amit elképzeltem, nem gondolok a többi szülő asszonyra a világban, nem is táncolok, nem is beszélgetek, csend van.
Tovább