A legutóbb megjelent mesék
971. nap: Egy életre szóló kapcsolat (Boján Benjamin születése – testvérszemmel)
És akkor megláttam azt a kis pelyhes kobakját. Megkérdeztük anyum, hogy megérinti-e, de nem akarta. Én megsimogattam. Fantasztikus volt megérinteni a kistesóm buksiját. Jó volt, hogy érzi, hogy várnak rá. Mert már nagyon vártam.
Tovább
970. nap: Így is lehet szülni (Emma Dorka születése)
Megdöbbentő volt számomra az élmény, hogy így is lehet szülni. Majdnem háborítatlanul. És ha lehet, akkor ezt el kell mondanom mindenkinek. A szülés vonzott és rabul ejtett és nem hagyott nyugodni. Ezért lettem dúla.
Tovább
969. nap: Már nem fogadtam meg semmit (Simon születése)
Amúgy volt kád, amiben hűtőfürdőzhettem. De borzasztó volt lázasan, kimerülve, vacogva vajúdni. Volt labda, amiről akkor még fogalmam se volt, mire való. Meg nem mutatta senki. A bordásfal pedig inkább ijesztő volt, mint szülőszobába való nekem akkor.
Tovább
968. nap: Infúziós indított szülést soha többé! (Dafna születése)
Minden tortúra, amit átéltem az elsőnél, ismétlődött, plusz kiegészült az indított szülés tapasztalatával, mert hogy számolás szerint túlhordásnak lett minősítve 3250 grammos tökéletes lánykám.
Tovább
967. nap: Én ezt soha többé (Dusán születése)
Áprilisban volt húsz éve, hogy először szültem. Pontosabban szülesztettek, de akkor ezt még nem tudtam. Annyit azért éreztem, hogy az nagyon nem volt rendben, hogy szinte azonnal a megszületése után elvitték a kisfiamat. Felültem és nyúltam érte, de elvitték. Még most is fáj.
Tovább
966. nap: „Most meg mit bőg?” (Angyalkák)
A szakemberek véleménye – „Fiatal még. Jobb ez így.” – nem volt vigasz, sőt nagyon távolinak tetszett. Nem tudom elfelejteni, ahogy rám förmedt egyikük: „Most meg mit bőg?”
Tovább
965. nap: Balaton-parti történet
Kedves Ági! Emlékszel? Egy balaton-parti kisvárosban születtem júliusban. Anyakönyvi kivonatom sorszáma: 1. Ebben a kisvárosban ugyanis a háború óta én vagyok az első, aki otthon született.
Tovább
964. nap: Saját ritmusomban, saját hormonjaimmal szültem (Gyurcika születése)
Csoda boldog voltam. Gondolom, a kísérőim is. Akik türelmesen várakoztak a földön ülve a radiátornak támaszkodva. Soha nem fogom őket elfelejteni. Ági szerénységét, Kati határozottságát, hogy tegye le a kamerát Péter, és hozzon egy száraz törülközőt.
Tovább