A legutóbb megjelent mesék
979. nap: Se itt, se ott (Mirjam születése)
Aztán miután három-négy nyomós szakasz nem volt elég, jött a „segítünk kicsit”, belekönyöklős módszer (akkor tényleg nagyon hálás voltam érte, utólag nagyon rossz belegondolni), elindult kifelé a fej, égetett, már mondta is a párom, hogy kint a feje, az orvos megkérdezte, hogy tudjuk-e, fiú vagy lány, mondtuk lány, erre ő: „Na, szegény, ő is szülni fog.”. Gyönyörű fogadómondat.
Tovább
978. nap: Otthonszülés intézményes happy enddel (Momó)
A bábáim és a párom nagy tanácskozásba kezdtek: mi legyen? Látták rajtam, hogy én már az erőim végén voltam, nagyon erősek voltak a fájásaim, a baba feje rajta volt a méhszájon, mégsem tudta magát átküzdeni az ödéma miatt. Hosszas tanácskozás után a kórházra szavaztak, kérdeztek engem, én mit szeretnék.
Tovább
977. nap: Egy kis összefoglaló-féle
Én szültem, az én testem, az én gyermekeim, az én érzéseim. És ha nem ismerkedem meg az otthonszüléssel, soha nem lenne több gyermekem egynél, ez biztos!
Tovább
976. nap: Szűkszavú Apa-történet Alíz születéséről
Az első kettőnél is erősen győzködött a Kedves, hogy szüljünk itthon, utólag úgy gondolom, mind a kétszer én voltam ennek a gátja, és sajnálom, hogy nem voltam kicsit, talán a „bátrabb” a jó szó. A harmadiknál már az elején láttam az arcán, nincs mellébeszélés, ITTHON szülünk vagyis ő.
Tovább
975. nap: Nemes harcos (Alíz születése)
Amit biztosan tudtam, hogy otthon szülök, nem érdekel már senki, és semmi akadály nem állhat utunkba, rendelet van, engedélyes bába van, mi gond lehet... Ahhhaaa, ahogy megint én elképzeltem.
Tovább
974. nap: Erős akaratú védelmező (Vilmos születése)
Derült égből, váratlanul, olyan erővel indultak, hogy már az első kettőnél a falat rúgtam volna szét, ilyen erőset az előző két szülésnél egyet sem éreztem, és még alig beindultunk.
Tovább
973. nap: Tanító (Nóra születése)
Ebbe a „zavarba” futott be a dokim, aki aznap éjjel még nem is aludt, mert valahol vendégségben voltak, akkor karikák voltak a szeme alatt, mint a pandamacinak. Csak totyogott jobbra meg balra, nem talált köpenyt, ruhát, közölte, hogy szülünk, aztán végül csak jött, és onnantól kezdődött a rémálom.
Tovább
972. nap: Fehér sólyom (Ákos születése)
Akkor már rettenetesen sírtam. Pisilnem kellett, teljesen szét voltam hullva, rettegtem, ha az ajtó nyílt, mert nem tudtam, ki jön, és mit akar, megint meg fog-e vizsgálni, mert minden egyes vizsgálatnál tágították a méhszájam kézzel. Kiabáltam, dobáltam magam. Könyörögtem, hogy tegyenek valamit, mert nem bírom már tovább.
Tovább