A legutóbb megjelent mesék
987. nap: Panna első karácsonya
Sokat gondolok a történtekre, szinte minden nap más és más jut eszembe, mást érzek, annyira megfoghatatlan. Végtelen hála van bennem azok iránt, akik segítettek az utamon. Sarolta és Réka, Csabi és Ágiék, az összes előttem szülő nő, anyukám és nagymamám, akik tovább adták nekem anyai, szülő női erejüket.
Tovább
986. nap: Én Áronom, gyönyörű kisfiam, kicsi Hold
dolgozik a műszak borotva Kris meg én még mindig nem hisszük el azt hiszem, sírunk pucéron a tolóágyon plafont néz
Tovább
985. nap. Az első együtt töltött óra hiányzik a lelkemnek
Nem kaphattam meg, mert ez a protokoll. Így utólag semmi sem érdekel az egészből, csakis ez! Mert ez olyan ostobaság, ami megfosztott attól, hogy az első órákban együtt legyünk. Pedig én magamnál voltam, neki pedig semmi baja nem volt. Elvitték, nekem pedig nem volt erőm ellenkezni. Az én kicsi babámat elvitték.
Tovább
984. nap: Minden anya szereti a gyerekét? (Az első: Bori)
Azt elfelejtettem, hogy az volt az eredeti terv, hogy Julinál szülök Pesten, mert van klassz sarokkádja, közel a kórház, és nem egy felújításra szoruló vályogházban lakik. De hát megérett bennem, mint egy szülőhelyét választó anyamacskában, hogy bizony nem megyek sehová! Otthon vagyok és maradok.
Tovább
983 nap: A szülés ereje (A második: Marci)
Nem hittem el, hogy ez ilyen gyors és könnyű lesz, pedig Ági mondta. Azt is, hogy nem fogom elhinni. Nem volt Marci előtt, sem előttem semmi komoly akadály. Azokat Borival az első szüléskor már legyőztük. De Marci nélkül nem tudtam volna meg, hogy milyen a szülés igazi ereje.
Tovább
982. nap: Minden relatív (Franciska)
Se gyertya, se halk zene, se hosszas vajúdás – néha egy-egy halk szó, amely azóta is támogat, újra és újra erőt meríthetek belőle. Sokszor eszembe jut, hogy honnan tudhatta ott, akkor, szinte ismeretlenül is, hogy mit kell mondani, hogy majd öt-tíz év múlva még mindig igaz legyen, segítsen, ha kátyúba jutok.
Tovább
981. nap: Az őszibarackbefőttel kezdődött…
Nem mondtam meg Annának, mit érzek, mintha ezzel a tolófájások bizonyosságát csökkenthettem volna. De a torkomból feltörő, mélyről jövő, állatias nyögés alapján legkésőbb addigra már ő is bizonyosan tudhatta, amit nem akartam szavakkal megerősíteni.
Tovább
980. nap: Cseresznyevirágzás (Ábel születése)
A fej kint is volt már, abban a pillanatban azonban elkezdtek pattogni az instrukciók a bábáktól: azonnal négykézlábra, nyomjam nagyon, nem jó, hátra, lábakat fel, nyomjam nagyon. Az egész annyira gyors volt, hogy megijedni se volt időm, csak biztonságban éreztem magam és minden erőmmel nyomtam, bár kontrakciót már nem nagyon éreztem, és akkor kijött Ábel édesem, a bábák még kicsit meg voltak ijedve, de nagyon meg is könnyebbültek, és kibökték, hogy itt bizony vállelakadás volt.
Tovább