A legutóbb megjelent mesék
995. nap: Hüvelyi császár
Nincs itt nekem senkim és semmim. Talán nem is kell. És ezt az egészen különböző férfiak megszámlálhatatlan hada kíséri. Van egy pici göcsörtös alak, van nagy hentesszerű, sőt még egy afrikai is. Szinte képtelenség, hogy mennyien vannak műszakban, hát hány orvos van itt, de akármilyen változatosak külsőleg, mind ugyanazt csinálják, pont ugyanazt, és amit csinálnak, az botrány...
Tovább
994. nap: Ne udvariaskodjunk! (Domi)
Nem merek szembeszállni a kórházi rutinnal, jó akarok lenni. Megérkezik az orvos is, ugyanúgy lekéste, mint Ági Misi születését. Én akkor hazamennék, mondom, tulajdonképpen otthonszülést terveztem, minek is élvezném tovább a műintézmény vendégszeretetét. Emberileg teljesen egyetért, intézményileg elmondja, hogy kiszúrok a kórházzal. Sajnálom a dolgot, de a gyerek nekem fontosabb.
Tovább
993. nap: Ahogy élsz, úgy szülsz (Misi)
Misit végül az ágy előtt szültem, a gravitáció ismét nagy barátom lett. A burok nem repedt meg, Kati telefonos segítséget kért, repesszünk – ne repesszünk. Repesztettünk, és kicsusszant a baba. Az egész egyáltalán nem volt olyan fájdalmas, ahogy sokaktól hallottam. Nem csinálnám minden nap, de nem is olyan nehéz, mint ahogy gondoltam.
Tovább
992. nap: A gyermeknek az anyján a helye (Luca érkezése)
Ismét rajtam volt Luca. Soha nem felejtem el azt az illatot és bőrt. Úgy éreztem, meg kell nyalnom, hogy tisztára mosdassam – ahogy az állatok is teszik kicsinyeikkel. Persze, nem mertem, mert mit szólnak majd mások. Nagyon nehéz volt leküzdenem ezt az érzést. Többé nem fogom!!!
Tovább
991. nap: Ping (kórház)-pong (otthon), aztán végül labda (Ambrus)
Hála és tisztelet a haladó szellemiségű Szent György Kórháznak, mert szerintem is „középúton” van az optimális megoldás. Szükség van a lelki biztonságra és erre a belső élményre, amit szülés közben átél(het)ünk, de adott esetben az intézményi vagy technikai feltételekre is. Kompromisszum. Középút. Mindkét félnek szüksége lenne a másikra, kiegészítve egymás értékeit.
Tovább
990. nap: Párbeszéd
Álmodom a Múltat, mely a Jövő! Szülök! Szépet – Fiúgyermeket! Ügyesen mozog s én is… Csak egy-két nyomás, s kinn is van – Andris, szeretlek!
Tovább
989. nap: Széttört álmok (Levente születése)
Inkább azt mesélem el, hogy velem volt J., aki a maga finom, kedves, diplomatikus módján képviselte az én érdekeimet, és olyan kapcsolatot alakított ki az orvossal és a szülésznővel, ami csodálatraméltó, és kivívta az ő elismerésüket is –, a végén az orvos odahívta, hogy nézze meg, jó lesz-e így a varrás a metszésen.
Tovább
988. nap: Senki sem tökéletes, és mégis az! (Manka)
Még egy vizsgálat, de azt már nem hagytam, ősi erővel téptem ki magamból a vizsgáló kezet... Így átkerültem a kevésbé kezelhető beteg kategóriába. Ez persze nem esett jól senkinek.
Tovább