A legutóbb megjelent mesék
1923. nap: Életem csodája, Hanna
Anyuka, első szülés lesz? Mondom, igen, de a harmadik gyerekem. Jaaa, maga a kétcsászáros. Igen, én vagyok. Feküdjön föl, basszus, eltűnt a méhszáj. Akkor szülünk, ugye? Hát, nagyon úgy néz ki, de előbb referálnom kell a főorvosnak. Rendben, én azt nem várom meg.
Tovább
1922. nap: Miért?
Hetekig nem mentem még el ultrahangra sem. Szedtem a progeszteront, terhességmegtartásra. Úgy tettem, éltem, örültem, mintha lenne, hisz „nem ment el”. Nem mertem tesztet sem csinálni, azt akartam hinni, van. Nem volt.
Tovább
1921. nap: Ezekkel a fájásokkal még nem fog megszülni (Anikó)
Mivel a doki akkor épp ügyeletes volt, én meg éreztem, hogy elég gyakran keményedik a hasam, mondta, hogy lépcsőzgessek, hátha attól beindul. Fájásaim nem voltak, csak keményedett sűrűn. Én járkáltam, de nem volt semmi különösebb, aztán este fél hét körül találkoztunk a folyosón, ahogy ott sétálgattam, és akkor mondta, hogy jöjjek, megnézi, hogy mi a helyzet. Megvizsgált és mondta, hogy szerinte menjek fel a szülőszobára. Felmentem, megrepesztette a burkot, csak utána a fájások nem akartak jönni.
Tovább
1920. nap: Ha úgy érzem, hogy nyomnom kell, akkor nyomogassak (Enikő)
A terhesség alatt nem voltak problémáim, se hányinger, se más, csak vérszegény voltam, amire szedni kellett gyógyszert. A gyerek farfekvéses volt, a kiírás előtt kilenc nappal fordult meg. Érezhető volt, hogy a baba valami nagy dolgot csinál, és utána éreztem is, hogy megfordult, onnantól nem lent, hanem fent rugdosott.
Tovább
1919. nap: Tavasz Tündér (Villő érkezése)
Végig simogatni kellett a derekamat, és sehová nem engedtem el a szerelmemet mellőlünk. „Mindenki ott szüljön, ahol a legnagyobb biztonságban érzi magát!” Nekem meggyőződésem volt, hogy mellette, az ő karjaiban, az ő simogató kezei között vagyunk a legeslegjobb helyen, sőt, ez az egyetlen hely, ahol jelenleg lehetünk.
Tovább
1918. nap: Megszülettem és meghaltam, s most boldogan élek (Kincső)
Megszállt egy hatalmas erő. Csak nyomtam, nyomtam, nyomtam… Segítőm arcán is láttam a meglepetést, hogy talán mégiscsak lesz esély a kisbaba megszületésére. Hosszas erőlködés után végre kibújt a kis feje, majd olyan gyorsan csusszant ki a síkos teste, hogy a bába alig tudta elkapni. És ekkor következett az újabb iszonyat: a baba nem lélegzett, és nem dobogott a szíve.
Tovább
1917. nap: Emberfaragás: Háborítatlan szülés, azaz otthonszülés (képriport, Medárd születése)
Picur születése egy sikertörténet, mégsem tudom mindenkinek ajánlani az otthonszülést. Fontosnak tartom, hogy mindenki tudjon a lehetőségről, de nem merném általánosan ajánlani, bárkinek. Csak annak, aki elsőre úgy érzi, erre vágyik. Aki fél az otthonszüléstől, legalább annyira, mint a kórházi felnyulkálós-megvagdosós-megszurkálós-gyerekelkobzós sorozattól, akkor az nem csinált semmit, ha egyik félelmet felváltja a másikra.
Tovább
1916. nap: Szülés(f)élmény
Nem ment a dolog. Kimerültem, az oxis brutál fájásoktól, az alacsony vércukortól, a baszogatástól… ami nem ért véget. Mivel nem nyomtam „rendesen” és nem kooperáltam jól, ezért megkaptam, hogy „Anyuka, szedje össze magát! Most már ne magára gondoljon, a baba számít, és ő nem érzi jól magát!” Én már nem tudtam, hogyan állok, hol a gyerek, és hol vannak a saját testrészeim…
Tovább
