A legutóbb megjelent mesék
1907. nap: Szeretet és bizalom (Tóbiás világra jön)
Elmondhatatlan hálát érzek, mert megtapasztalhattam, számíthatok a segítőimre, bízhatok a rendíthetetlen jelenlétükben, a derűjükben, bölcsességükben. Így tudtam visszatalálni ahhoz az őserőhöz és önbizalomhoz, amit a legutóbbi szülésemkor tapasztaltam meg, és amit erősen megtépáztak a szülés utáni időszak kártékony „segítői”, akik kéretlen tanácsaikkal és a szeretet, valamint elfogadás helyett kontrollal próbáltak mellettem lenni.
Tovább
1906. nap: Amikor délelőtt jött a Jézuska (1966)
Sokan sajnálják az öcsémet, hogy egy napon van az születésnapja és a karácsony. Nálunk sosem volt szokásban semmilyen ünnep összevonása, hát ezé sem. Minden évben 11.20-kor volt a felköszöntés, tortaevés, születésnapi ajándékok. És aztán jött az ebéd, a Jézuska-várás, a Szenteste. Bármi is lehetett, 11.20-ra ott voltunk glédába vágva Anyunál, most már családostul, a mai napig.
Tovább
1905. nap: Na, majd talán most! (Luca születése)
Kezdtem azt érezni, hogy egy robot vagyok, akinek engedelmeskednie kell, hogyha azt szeretném, hogy megszülessen a babám... Szóval fogtam, nyomtam, visszafogtam, amikor kellett, nagyon nem éreztem, mit kéne és jól csinálom-e. De egy ponton, amikor elmaradt a vezénylés, egyszerűen éreztem, hogy csúszik kifelé a babám. Nem nyomtam, semmit se csináltam. Ez maga volt a csoda! Ezután volt minden, hasba könyöklés (amiről azt hittem, császáros hegnél tilos), meg is ijedtem, baj van. Nem volt. Csak siettetni szerették volna, hogy ne legyen baj.
Tovább
1904. nap: Nem egészen úgy, ahogy reméltem… (Isti születése)
Átvettem a hálóingemet, közben a férjem pakolászott, majd jött egy szülésznő, rám tette a tappancsokat, egy perc békés szívhang-hallgatás, amikor egyszer csak leesett a szívhang. Én felkaptam a fejem, mi történt. Visszajött. Majd hirtelen megint leesett. Nagyon megijedtem. A szülésznő is. Szaladt orvosokért. A szívhang le-leesett, én kezdtem sokkolódni, mi baja a babámnak, nem akarom, hogy baja essen, azt akarom, hogy minden rendben legyen!
Tovább
1903. nap: Advent
Kilenc és fél éves kislányom advent idején sokat játszik szülést, máskor is, de most különösen. Nemcsak Jézuska, más babák is születnek... Máriának várandósruhája van… Ma este már elalvás előtt: „Geréb Ági fog élni, amikor én szülni fogok?" „Szerintem igen.” „Akkor ő is ott lehetne, hogy segítsen.”
Tovább
1902. nap: Itt virrasztok…
A kicsiknek mindig elmeséljük a születését, Borcsának nem nagyon tudom. Egyszer megkérdezte Sára születése után, hogy ő miért nem született otthon, négyéves lehetett, azt válaszoltam neki, hogy mert akkor azt gondoltam, az lesz neki a legjobb, még nem ismertem a másik utat...
Tovább
1901. nap: Szerintem
Aztán megszületett. Újabb ijedelem, sokáig nem vesz levegőt. Még sosem tűnt ilyen hosszúnak minden szívdobbanás, de lehet, csak öt másodperc volt az egész, aztán a baba körbenézett, látta, jó helyen van, és szusszant egy nagyot. Kezdődhet az aranyóra. Nagyon szép kisbabánk született.
Tovább
1900. nap: Őszintén örülni annak, hogy fáj (Nonó születése)
Pár perc és jött az első tolófájás... Nem volt egyéb dolgom, csak vele együtt nyomni, mint két viharedzett bajtárs, egymásnak vállvetve, a méhem és én. A nyomást talán kicsit túlzásba is vittem, mert a szülésznő – aki végig mindent egyedül csinált – szólt, hogy kicsit lassítsak, próbálta védeni vagy inkább tágítani a gátat, eléggé fájt.
Tovább
