1467. nap: Sok idegen ügyködik rajtam (az elsőszülött, Alma)
Majd egyszer csak egy magzatmázas, lucskos babát tettek a hasamra – gondoltam, biztosan ő az, aki belőlem jött ki… de annyira váratlanul ért az egész helyzet – a sok idegen ember hangjával, érintésével, nyomásával volt tele a tudatom és a lelkem –, hogy egyáltalán nem voltam kész a fogadására.
Tovább
1466. nap: Kilépés (Zsombor születése)
Emlékszem, ahogy B. buzdított, hogy üvöltsek, mert az nyílás. Biztos, nyílás is, meg kilépés, egyszerre. Pedig a fájdalom segítség lehetett volna, ha nem megszabadulni akarok tőle, hanem a figyelmemet ráirányítani, összpontosítani, belebújni a fájdalomba, tisztán érzékelni azt, valószínűleg gyorsabb lehetett volna a folyamat.
Tovább
1465. nap: Az istállóban
Valaki mesélte, hogy ha a jószágokkal együtt alszol, különös kötődés alakul ki bennük. Egyszer későn tudtam csak elindulni, és nem akartam felzörgetni a családot, hanem az istállóban aludtam. Szokatlan volt, mégis bensőséges. Pár éve, amikor beköltöztek a fecskék, újabb kiváló minősítést kapott bennem az istálló. Egy hely, ahol jó lenni, ami megtelik élettel.
Tovább
1464 nap: Labdababa (doulamese)
Úszom velük a boldogságban ruhástul átázva. Ja? Csereruha? Ennyire nem vagyok rutinos. Először esik meg velem, hogy szülés résztvevőjeként nem én szülök. A következő kontrakció hangkísérettel érkezett, mire a gyerekek boldogan befutottak. Elől jött a még legkisebb gyermek, Misike ragyogó tekintettel. A szemébe nézve minden aggályom elszállt.
Tovább
1463. nap: A hetedik te magad légy – Bucóka (Bojsza, azaz Balázs)
Én férfi vagyok, egy ártatlan apuka, és ezekben a helyzetekben női világba csöppenek. Nem tudom, mi a teendő, és bár nagyon szíven üt, amit látok, de mindig azt hiszem, terhére vagyok a jelenetnek. Nekem ugyan használ, de én nem használok senkinek.
Tovább
1462. nap: „Nem tudhatjuk sem a napot, sem az órát…” (Bucó születése)
Még a szülés előtti napokban azt álmodtam, hogy szülök, és azt mondják, lány lett és Réka. Nem értettem, hiszen én sosem gondoltam a Réka névre. Ugyanezekben a napokban Réka is egy érdekeset álmodott, hogy ő is szült egy kisbabát gömbölyded testformában (ő a sajátjait nem ilyeneknek látta). És most összekapcsolódott a két álom. Ráeszméltünk, hogy mi ezt a szülést álmodtuk meg.
Tovább
1461. nap: Amíg a tea megfő… (Márton születése)
Elindulunk akkor be a kórházba, az I-be, no, hát ott még úgysem szültem. Akkor most ez lesz. De ne taxival! Hirtelen elhatározásból felhívom egy ismerősöm – aki gyerekvigyázó lett volna és mellesleg már három gyereket szült otthon –, vigyen be ő. Ez a gondolat most valahogy biztonságot ad. A kórházajtóban találkozunk B-vel. Nálunk egy nagy hátizsák a cuccokkal. De valamiért nem megyünk be! Nem tudom, miért. Csak leülünk a narancssárga műanyag székekre az előtérben, és beszélgetünk.
Tovább
1460. nap: A „boldogista” (Bonifác)
És a beindult műtős gépezetet csak akkor tudtam kicsit megakasztani, amikor nem mondtam egyből a gyermek nevét… mert ugye ez nagyon fontos adat, és hiába mondtam, hogy nem döntöttünk, hiszen a 33. hét elején tartunk, akkor is el kellett döntenem egyedül, addig nem folytatták az életmentést… aztán a kis kezére az én nevemet írták…
Tovább