igaz történetek szülésről, születésről

1467. nap: Sok idegen ügyködik rajtam (az elsőszülött, Alma)

Az előzmények

Alma az első pillanatban közölte, hogy ő Alma… Megérkezett hozzánk, de még kilenc hónap eltelt, mire a kezünkbe foghattuk. Várandósságom második harmadában úgy döntöttünk, nekivágunk a nagyvilágnak. Megnézzük, milyen is az élet Thaiföldön, főleg a kismama-kispapa élet. Nem rettentett vissza, amit tapasztaltunk – kedves orvosok, jól felszerelt, tiszta kórházak, így végül az ottani szülés mellett döntöttünk.

A folyamat

Alma május kilencedikén indult útnak. Este kellemes, rendszeres fájásokkal észleltem, hogy bár május 24-re van kiírva, ez a gyermek nem vár tovább a világra jövetelével… Picit próbáltam még aludni, több-kevesebb sikerrel. Majd eljött egy pont, amikor teljesen éberen felkeltem, készítettem magamnak egy meleg kakaót, előkészítettem Tudatos Test című könyvem, és kényelmesen elhelyezkedtem egy fotelben. Olvastam, kakaóztam, és egyre sűrűbb időközönként kapaszkodtam a fotel karfájába…

Apuka mindeközben édesdeden aludt. Tudatosan döntöttem, úgy, hogy hagyom aludni, mert úgy éreztem, ha felkel, gondos, családját védelmező apaként azonnal berepít a kórházba, amire én csöppet sem vágytam (meg hát ki tudja, mi vár még rá másnap). Nagyon kellemesen és biztonságban éreztem magam a kis babámmal a jól megszokott környezetben, az alvó apával.

A tetőzés

Majd reggel nyolckor elment a nyákdugó. Lezuhanyoztam, és úgy éreztem, itt az ideje apát felébreszteni. A reakciója épp olyan volt, ahogy gondoltam, azonnal riasztotta a házigazdáinkat, akikkel két perc múlva – Pai! Leo! Indulás! Most! – máris a kocsiban robogtunk a kórház felé.

Na, innentől kezdve nem annyira tudom lekövetni, mi történt. Tolókocsiba ültettek, betoltak egy szobába, talán kaptam valami szurit, fájdalomcsillapítót? Aztán betoltak egy másik szobába. Ott is megnézett egy orvos. Érteni nem értettem, mit beszélnek… Majd orvosunk megint megvizsgált, és egy kellemes melegség árasztott el derék alatt. Utólag most már tudom, hogy az volt a magzatvíz… Hogy repesztette-e vagy sem, igazából nem tudom….

Majd a szülőszobában találtam magam, és egy csomó ember volt körülöttem, akik magyaráztak, jöttek-mentek. Majd egy jó erős könyökölést éreztem a hasamon, lent is babráltak valamit. Nem tudtam, mi történik, csak azt éreztem, hogy fáj mindenhol, meg sok idegen ügyködik rajtam, és fogalmam sincs semmiről. Volt-e gátmetszés? Nem tudom.

Majd egyszer csak egy magzatmázas, lucskos babát tettek a hasamra – gondoltam, biztosan ő az, aki belőlem jött ki… de annyira váratlanul ért az egész helyzet – a sok idegen ember hangjával, érintésével, nyomásával volt tele a tudatom és a lelkem –, hogy egyáltalán nem voltam kész a fogadására.

Mire eszméltem volna, már el is vették rólam, vitték, gondolom, mosdatni, de ezt igazából már nem láttam, mert már toltak is ki engem ágyastól mindenestül egy szobába. Apuka izgatott fejét, tekintetét láttam magam körül, majd egy szép kis szobába érkezve beállították az ágyam, apuka mellettem, és hoztak is egy pici csomagot…

A végkifejlet

Alma végül ott volt a kezemben, végre megcsodálhattam, csak én és apuka. Végre figyelhettem rá, érezhettem a jelenlétét – no és az enyémet is… Természetesen nem győztünk betelni a földöntúli, mindent tudó tekintetétől – és azóta sem.

A tanulság

Bár minden rendben volt, Alma 10-én 10 óra 10 perckor már meg is született, mindenki kedves volt, tisztaság volt és szakértelem, mégis úgy éreztem, én valahogy másként szeretném szülni a következő gyermekem… Ázsiában nem mertem bevállalni az otthonszülést, de úgy döntöttem, ha legközelebb itthon szülök, az csak otthon lehet…

Cs. D.

Ámon Dániel > > >
Bendegúz Márton > > >
Csanád Máté > > >

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.