A legutóbb megjelent mesék
707. nap: Csak a sebem gyógyult (Norbi)
Borzasztóan fájt utána a hasam, nagyon sokat szenvedtem, és alig tudtam ellátni a kisfiamat. Négy nap múlva hazamentünk. A sebem szépen gyógyult, csak a lelkem nem. Nagyon örültem a kisfiamnak, de önbizalmam nem sok volt, hiszen nem tudtam megszülni a gyermekemet, a nőiességem sérült.
Tovább
706. nap: Küzdelem, amely életörömhöz juttat (Margaret)
Gyere ki valahogy, mert ott halsz meg. Hogyan rakjalak ki? Érzem, hogy hiába próbálhatná is valaki húzni, fordítani. Őt én kell valahogy engedjem.
Tovább
705. nap: Tevékeny, spontán már az élet hajnalán (Gilbert)
Feltérdeltem a matracon, és szemben a kanapéra támaszkodtam. Kicsit vártam, amíg egy nagy erő nem kezdett vonni Téged lefelé. Most kényszerített a testem, hogy nyomjalak kifelé. (Ezt csak azóta érzem, amióta itthon érkezhettek a babáim.) Vettem egy nagy levegőt, és becsuktam a szemem-szám. Teljes erőmből préselni kezdtelek magamból, együtt küzdöttünk.
Tovább
704. nap: Az erő, amely meghozza a kisbabát (Harald)
Megszállt az erő. (Amit nem emlékszem, hogy a kórházban valaha is éreztem volna.) Fölugrottam. „Gyere, Apa!” Állva belékapaszkodtam. „Folyik valami.” ‒ mondtam. „Még nem látjuk.” „Mi lesz most?” „Hát érezni fogod! Ki fog jönni a baba!” Nagyon megnyugtató és hihető volt a válasz. (Furcsa, hogy ezt korábban a kórházi szüléseknél nem így éltem meg.)
Tovább
703. nap: A kis izgága szökdécselő (Rudolf)
Úgy tűnt, hogy ők csak a vizsgálatos módszerben hisznek. Nem tudom, mit kellett volna tennem, hogy higgyenek nekem. Hát felmászom a „kakasülőre”. Benyúl a doki. Kizúdul a magzatvíz. Beterítette mindkettőjüket. Káromkodik, kiabál, hogy itt a baba feje.
Tovább
702. nap: Gyors a menet ‒ mégis nyugodt a gyerek! (Oszkár)
Apa szerint egy kis köszönet hozta meg az orvos hangulatváltozását. Szegény, talán már harmadik napja ügyelt egy kis plusz pénzért, vagy hogy behódolja magát a nagyok közé ‒ lévén fiatal doktor.
Tovább
701. nap: Kimért kis pofi (Endre)
Ma még nem tudom egészen, hogy mi formáljuk-e a szülés körülményeit, vagy azok formálnak-e minket, és el kell fogadni úgy amilyennek sikerül!?
Tovább
700. nap: Elindulok, megállok, rákapcsolok ‒ így majd célba találok! (Vídár)
Még mindig bajlódunk. De nem jön az erő. Na, a szülésznő nem bántódott meg. Nem bírta látni a hiábavaló küszködést. Átvette az irányítást. „Akkor most, anyuka!” Beugrott könyökével a hasamba. Nyomta, húzta Vídárkánkat. Gondolván, vessünk véget a kimerítő szerencsétlenkedésnek.
Tovább