A legutóbb megjelent mesék
795. nap: Fekete-fehér, igen-nem (Salamon)
Felkelt a nap. Abban bíztam, hogy majd ez segít. A nappal elhozza a kis Születendőt. De még mindig nem. Toporgás, elhúzódó, homályos őrület.
Tovább
794. nap: Karácsony nyáron (Ármin)
És tényleg. Kiabálok. „Csukjátok be az ablakot!” – hallom Ágit. És tudom, azért, mert mindjárt itt lesz, mindjárt kint lesz! Kiabálom is: „Szétszakadok!” – de inkább csak „kötelességből”. Mert ez is a része. Az utolsó határ átlépése. Megadom a neki járó tiszteletet és alázatot. Igazából nem félek, igazából még mindig az öröm és az ünnep az, amivel tele vagyok.
Tovább
793. nap: Nem én táncolok (Cserne)
Bár tudnék hálás lenni, hogy volt hova jönni, hogy van már modern orvoslás. Ezért van a kórház és a mentő. Hogy szükségben segítsenek. És nekem szükségem volt rá. És segítettek. De ebben az állapotban teljesen felborult a mérleg. Semmit sem ér a szememben a segítség – jó szó, emberség, empátia híján.
Tovább
792. nap: Szülésben születés (Zengő)
Részt vettem egy igen hasznos információs héten, ahol rádöbbentem, hogy az otthonszülés nem is olyan kézenfekvő, mint amilyen lehetne, illetve kéne hogy legyen. Persze, ez nem lepett meg abban az országban, ahol minden szerv idiótának és alapvetően felelőtlennek kezeli az embert...
Tovább
791. nap: Születés gyertyafényben (Milán története)
Arra emlékszem, hogy üvöltöttem. Jó volt üvölteni. Ágit kérdeztem, hogy nyomhatok-e, mert kell. Ő azt válaszolta, tegyem azt, amit szeretnék. Milyen jó ilyet hallani! Ekkor már nem bírtam tovább állni. Letérdeltem, négykézláb álltam. Így toltam ki a kisbabámat.
Tovább
790. nap: Szülés kórházban (Kristóf története)
A kádban sikerült néhány kontrakció erejéig átkerülnöm egy másik tudatállapotba, megszűnt körülöttem a világ, egy másik dimenzióban találtam magam. A szülésznő azonban hirtelen ott termett, és légzőgyakorlatokat csináltatott velem. Közben elmesélte, hogy ő bizony két nap vajúdás után végül császármetszéssel szülte meg egyetlen kisfiát. Szerettem volna fellökni, vagy tudom is én, mit csinálni vele.
Tovább
789. nap: Talán a fény (Jitka)
Öt perc sem telt el, és megrepedt a burok. A kis masszázsszivacsot, amin üldögéltem, elárasztotta a magzatvíz. További öt perc múlva azt kezdtem érezni, hogy sürgősen vécére kell mennem. Így utólag tudom, hogy azok már a tolófájások voltak, csak annyira nem fájtak, hogy akkor ez eszembe sem jutott. Aztán éreztem, hogy egészen lenn van a kicsi feje, és gyanakodni kezdtem, hogy ez esetleg mégis „az” lesz.
Tovább
788. nap: Addig nézelődött (Áron)
Azt hiszem, mindenkinek ott kellene szülnie, ahol tökéletes biztonságban érzi magát, és olyan segítőt (orvost, bábát stb.) kellene választania, akiben maximálisan megbízik, akitől mindent el tud fogadni. Ezt a hiteles embert találtam én meg Geréb Ágiban. (Ágit egyébként először tévében láttam, körülbelül hat-hét évvel ezelőtt, és bár akkor gyerekről még szó sem volt, azt mondtam a férjemnek: „Jól nézd meg ezt a nőt, mert nála fogok szülni”.)
Tovább