A legutóbb megjelent mesék
803. nap: Protokoll (Sárika születésének története)
Volt egy gyönyörű szakasza a vajúdásnak, amikor Apával teljesen kettesben maradhattunk. Volt labda meg egy bordásfal. A labdán ringatóztam, a bordásfalba kapaszkodtam, Apa meg masszírozta a keresztcsontomat, és simogatott, tartott, amikor jöttek a fájdalmak. Csodálatos volt, hogy nem siettet senki, és csend van. Apa azt mondta, gyönyörű volt az arcom. S a ringatózás tánchoz hasonló.
Tovább
802. nap: Gépezet (Áron születésének története)
Azt mondták, nagyon jól csinálom. Mit is? A szófogadást. Még jó, hogy jól ment, hisz egész eddigi életemben ezt gyakoroltam! Egyszerűen megmondták, mikor mit csináljak, hisz jobban tudták, én meg tettem, amit mondtak. Ezt hívják ők akadálytalan szülésnek. Még az anya sincs jelen, hogy akadályozzon. Az összes tolófájásnak csak a tompa nyomását, feszítését éreztem, semmi egyebet. Le voltam szedálva.
Tovább
801. nap: Pofátlanul fitten (Dániel születése)
Meg ez, meg az. Gy. nem tudja, mit hová pakoltam az elmúlt napok őrült takarítási rohamaiban. Én sem, de sejtésem van ‒ két fájás között adom az instrukciókat. Nem tud ez sem kizökkenteni. Azért megnyugtató, hogy a szülést nem én csinálom, biztos húznám még jó darabig.
Tovább
800. nap: Hátulgombolós történet (Hanna születése)
Két fájás között beérünk a nagyszobába. Innentől hirtelen nagyon gyorsan történik minden. Nemcsak visszaemlékezve, ott, akkor is. Hogy hol tartunk a napban? Fogalmam sincs. Arról sem, hogy Hanna mikor született pontosan. És hogy hány centi, meg hány kiló... De sokan kérdezték utána! Előtte meg, hogy vajon fiú lesz-e, vagy lány. Nem tökmindegy?
Tovább
799. nap: Gyönyörűen született
Azt mondtam, ha a férjem (Gy.) akár egyetlen pillanatra is elbizonytalanodik, mégis kórházban fogok szülni. Joga van hozzá, hogy ezt kérje tőlem, ha ő így érez minket biztonságban, félelem van benne, akkor nem maradok otthon. De ő mindvégig támogatott, bár rajta kívül senki nem tette ezt.
Tovább
798. nap: Zsombor útja
Bár szinte mindent elkövettek rajtam, amit el akartam kerülni, akkor úgy éreztem, nem számít, és egyébként se lehet egy szavam se, mert magamtól nem ment. Jó, hogy legalább a császárt megúsztam.
Tovább
797. nap: Háborítatlanul kórházban
Csabi fogja a térdemet, tolja a fejemet. A szülésznő a lábamnál, az orvosom dúlába megy át, mellettem ül. Néha megsimogatja a kezemet. Nyomok. Nehezen megy, nem kapom el a ritmust. Elszédülök, nem veszek elég levegőt. Kérdezem, hogy meddig tart még (előre kértem az orvosom, hogy ha ilyet kérdezek majd, mondjon valamit). Tízre meglesz, mondja az orvosom.
Tovább
796. nap: Angyalok hűsítenek (Ambrus)
Hajnal a vécén. A többiek alszanak. Én a fürdőszobába húzódva írok...
Tovább