A legutóbb megjelent mesék
827. nap: Ági megérkezett, akkor minden rendben (Vicky születése)
A születéstörténetek többnyire az anyáról és a babáról szólnak, én viszont nagyon fontosnak tartom megemlíteni Apa szerepét, aki nélkül mindezt nem élhettem volna így át!
Tovább
826. nap: Részese lenni egy új élet jövetelének (Anita születése apaszemmel)
„Egy szülésnek sokféle hangulata lehet. Lehet nyugodt, nyugtalan, feszült, bizalommal teli vagy pánikszerű. Ha feszült vagy pánikszerű a szülés, akkor ez az anyukában rossz emlék, és nehezebben szánja rá magát egy másik kisbabára. Ám ha a szülés nyugodt, akkor az anyuka újra át akarja majd élni azt. Érted ezt?” „Azt hiszem, igen.” – válaszolta a hang.
Tovább
825. nap: Puszta létével elvarázsolt minket (Anita)
Folyamatosan tágultam, a térdelő póz sokkal inkább kedvezett kislányunknak, mint a hagyományos, kórházi hanyatt fekvés. Három és fél óra után meg is pillanthattuk őt! „Él?” – ez volt az első kérdésem Ági felé, miközben mi magunk még hosszú percekig hozzáérni sem mertünk…
Tovább
824. nap: Első otthonszülés-kísérésem doulaként
Arra gondoltam, hogy meg kellene simogatni Tünde fejét, de nem teszem, hisz ott a párja. Mire ezt végig gondoltam, Tünde megszólalt: „János, simogasd meg a fejem!” János megsimogatta. „Nem így, buksisan!” És Tünde nyúlt, és megsimogatta Jánost, hogy megmutassa, hogy szeretné. Ekkor éreztem, hogy teljesen ráhangolódtam, érzem mit, hogy szeretne, mi esik neki jól… Észrevettem, mikor szomjas, tudtam, hogy mit él át….
Tovább
823. nap: Én nem aggódtam (MannaBell születése)
Időközben egyre többen lettek körülöttünk, és felkeltették az ügyeletes adjunktust is. Ő odaviharzott hozzánk, nem kérdezett semmit, nem világosított fel semmiről, csak elfogadhatatlan hangnemben elkezdett velünk kiabálni: minek jöttünk mi ide, minket senki nem hívott, ha nem járulunk hozzá semmihez, akkor miért nem otthon szülünk, vagy Geréb Áginál!!!
Tovább
822. nap: Ezt tanítani kellett volna! (Baldó születése)
A szülésznő előkészített, és azon morfondírozott, hogy melyik gép mellé fektessen. A jó vagy a rossz gép mellé. Mondtam neki, hogy nekem mindegy, mert én úgyis hamar megszülök. Erre azt válaszolta, hogy nem érkezési sorrendben történik, és nézzem meg, ez a nő ‒ és rámutatott egy anyukára, aki mellett elhaladtunk ‒ 24 órája próbálkozik. Mondtam, hogy az ő, de én hamar megszülök. Erre odafektetett a jó gép mellé, és ott hagyott.
Tovább
821. nap: Fájdalommentesen, beavatkozások nélkül (Bianka születése)
Tudtam, hogy a kontrakciókat, amit ma naponta többször átélek, szüléskor szabályos ritmusban, sűrűbben és erősebben fogom érezni. Soha nem éltem meg fájdalomként. Olyan volt, mintha egy görögdinnye lenne a hasamban. Kemény, kicsit kellemetlen, de egyáltalán nem fájt. A kicsikém fogantatása előtt agykontroll tanfolyamot végeztem, aminek később a szüléskor nagy hasznát vettem.
Tovább
820. nap: Úthenger (Márkó születése)
Nem volt pihenés, a fájások összeértek, nem tudtam kapcsolódni senkivel, sem A-val, se mással, persze ott voltak, segítettek, masszíroztak, borogattak, de nekem épp csak levegőt venni volt időm.
Tovább