A legutóbb megjelent mesék
915. nap: Vicces (Írisz születése)
És ami erről a szülésről először eszembe jut, az, ahogyan Ági nyújtotta felém azt a pici testet. Azt, ami nekem egy világot jelentett, a gyermekemet, azt, aki a világra jött belőlem. Ezt a mozdulatot a mai napig érzem és látom magam előtt, ahogyan közelít a keze a kisbabámmal az én kezemhez, aztán összeér, és megfoghatom, és megölelhetem, és nem veszik el, és nem viszik el, és ott van, és a szívem kinyílik teljesen, a világot ölelem ott magamhoz, az összes gyermeket
Tovább
914. nap: A folyó és a lélek farönkjei (Erdő, erdő, erdő… Ráchel)
Azt hiszem, nagyon hosszú volt a kitolási szak. Nagyon hosszú… Mármint persze mihez képest? De azt hiszem, legalább másfél óra lehetett. Mindegy, annyira biztosan hosszú, hogy egy kórházban már rég közbeavatkoztak volna. A bábák viszont egy percig sem jelezték felém, hogy mennyi ideje tart, nem mondták, hogy most már kezdene kockázatos lenni ez a helyzet, nem ijesztgettek, és ami még fontos, nem címkézték a szituációt sehogy sem, csak úgy elfogadták, ahogy engem is a kitolásommal együtt – feltétel nélkül.
Tovább
913. nap: Az érett koraszülött (Erik)
Annyira elkezdtem reszketni ezek után a vízben, hogy ki kellett jönnöm. Utána megvizsgált a szülésznő. Nincs az a pénz, amiért legközelebb engedem, hogy hozzám nyúljanak!!! Attól a vizsgálattól nemcsak elkezdtem sírni a fájdalomtól, hanem utána nőként is szörnyen éreztem magam.
Tovább
912. nap: Nyugodt, természetes, napfényes-szépséges (Marci születése)
Andris vizet enged a kádba. Annával sok-sok órát vajúdtam ott, próbáljuk meg most is. De nem találom a helyem, öt perc után kiszállok. Inkább állva, a konyhapult pont jó támaszkodni. Ha kérdezik, mit segítsenek, mit szeretnék, nem tudom megmondani. De jólesik a borogatás, a masszírozás.
Tovább
911. nap: Nicsak, egy kezecske! (Anna születése)
Annyira fantasztikus, hogy hagytak a saját tempómban, hogy minden beavatkozás nélkül megszülethetett ez a kicsi ember, hogy voltak, akik szeretettel figyeltek, segítettek, bíztak bennünk, biztattak, ha kellett. Nem tudjuk elégszer megköszönni…
Tovább
910. nap: Szép kórházi szülés (Csongor)
Azért írtam meg a történeteimet, mert szerettem volna a sok szebbnél szebb otthonszülés és néhány rémtörténetnek is beillő kórházi eset között megmutatni, hogy van szép kórházi szülés is. Nekem három jutott. Tudom, hogy aki otthon akar szülni, nem ezt keresi. Tudom, értem, hogy mi hiányzik a kórházakból, és nagyon kívánom, hogy minél előbb elterjedjen a bábai szemlélet.
Tovább
909. nap: Tudatosan (Regő születése)
Mantráztam magamban és vizualizáltam: elképzeltem, ahogy egy csúszdában csúszik lefelé a babám, vagy ahogy nyílok, mint egy virág. Magam elé suttogtam varázsszavakat. És csodák csodája, ugrásszerű tágulás történt! Vagy tizenkét óra után egy óra alatt hatalmas változás állt be.
Tovább
908. nap: Nem háborítatlan, de szép (Marci születése)
„Kismama, hát ez teljesen zárt, ez még nem egy megindult szülés.” Na, ne már, az autóban kétperces fájásaim voltak! Utólag olvasok róla, de magam is érzem már akkor is, hogy az idegen környezet, a kórház, a szabályok, a vizsgálatok... A baba visszahúzódik, a test visszakozik. Hagyjanak békén, majd akkor szülök.
Tovább