A legutóbb megjelent mesék
1011. nap: Végletes, gyorsan változó (Ábel)
Mikor mindenkit kitettem a lakásból a férjemen kívül, megkönnyebbültem, és már vittek is magukkal az események. Minden hihetetlen gyorsasággal történt, egyik pillanatban még beszélgettem, nevetgéltem a többiekkel, a másikban már egymást érték a fájások.
Tovább
1010. nap: Jött megállíthatatlanul (Jakab)
A házunkhoz vezető úton, fel a dombra már csak több részletben bírtam felmenni. Otthon pedig már nem volt megállás: a baba mostanra már mindenképp jönni akart, nem tartóztathatta senki és semmi.
Tovább
1009. nap: Együtt a tavasszal (Benke)
Ági a szülésfelkészítő egyik beszélgetésén azt mondta, mindenki fél a szüléstől. Értettem, miért mondja, de én nem éreztem így, bennem akkor sokkal erősebb volt a félelem attól, mi lesz a szülés után, mit fogok kezdeni azzal a pici babával. Soha még csak nem is láttam azelőtt újszülöttet, nem hogy kezemben fogtam volna, a többiről nem is beszélve...
Tovább
1008. nap: Harántfekvés (Zétény születése)
Újra felálltam, közben a szülésznő és az orvos nézték a kínlódásomat, beszélgettek és nevetgéltek, én egy szál trikóban, alul semmi, és hallottam egy ilyen megjegyzést, hogy ahhoz képest, hogy negyedik szülés…
Tovább
1007. nap: Itt az egyik, itt a másik (Zalán és Bendegúz születése)
Fél kilencre megérkeztek öten. Egyből a helyére került minden, mindenki tette a dolgát úgy, hogy engem semmi nem zavart. Biztonságban vagyok. Valami ősi ösztön öntött el, hogy ez így jó, nők között lenni szülés közben, akárhányan vannak, és nem is ismertem mindenkit, jó volt, ahogy körülvettek.
Tovább
1006. nap: Tiszta és nyugodt volt az a hajnal (Nimród születése)
Egy idő után gyengültek a fájások. Az utolsó pár milliméter tágulása majdnem annyi ideig tartott, mint az előző rész. Már felmerült, hogy kórházba kell menni, ha nem indul be újra. Ettől nagyon megijedtem, ezt semmiképpen nem akartam.
Tovább
1005. nap: Valami nagyon nagy dolog történik (Lara születése)
Nem értettem, hogy a felnőtteknek miért nem egyértelmű ez a teljesen egyszerű dolog, hogy a kisbabának az anyukája mellett a helye. Ez volt a másik félelmem a kórházi szüléssel kapcsolatban, hogy elviszik tőlem a gyermekem, akárcsak egy pillanatra is.
Tovább
1004. nap: Királynő voltam (Zoécska születése)
Lekapcsolták a villanyokat, gyertyát gyújtottak, és minden szabad volt, ami elősegítette a folyamatot. Királynő voltam, akinek a legfontosabb a megszülető pici babája. Egyre erősebbek voltak a fájdalmak, és hihetetlennek tűnt, hogy egyszer vége lesz. Ági megnyugtatott: „De, vége lesz.” Elhittem neki.
Tovább