A legutóbb megjelent mesék
11. mese: Titkos küldetés (Guszti)
Kontrakciók. Egyre erősebbek. Tágulok. Megbocsátok. Magamnak. Másoknak. Sírok. Csókolom a szerelmemet. Tágulok. Zengem az „Á-ÓÓÓÓ”-kat. „Nagyon ügyes vagy” – szól egyik bábám. Szép a vajúdás. Szépek a bábáim. Tágulok. Fájdalmas a megbocsátás. Teszem a dolgom. Itt mindenki teszi a dolgát. Szavak nélkül. Rezdüléseket érzékelve. Penge figyelemmel. Itt csak a jelenlét, az éberség dolgozik. Uralkodik, hiszen meg fog születni ő.
Tovább
10. mese: VBAC Levente
Tudtam, hogy csak a saját és a babám jelzéseire kell figyelnem, és minden rendben lesz. Jól éreztem magam, vágtáztam a hullámokkal, tetőtől talpig morajlott a testem. Mintha valami Belső Béke szállt volna meg. Folytattam a kis belső monológomat magamban: „Nyitom a számat, akkor nyílik majd szépen a méhszáj.”
Tovább
9. mese: Otthon is, meg nem is (Berta születése)
Gátmetszés lesz, ahhoz készíti elő az érzéstelenítőt. Móni megkérdezte, muszáj-e. Visszakérdezett, hogy gátvédelemmel szeretnék-e szülni. Mondtam, hogy persze. „Na, jó, kap egy utolsó esélyt. Ha gátvédelemmel akar szülni, mutassa meg, hogy tud is!” Ez a határozottság nagyon jókor jött, összeszorítottam a fogam, és a következő fájásnál már nem csúszott vissza Berta feje. Még egy fájás, és kint volt az egész feje, a következőnél kibújtak a vállai, majd kicsusszant az egész teste. Elmondhatatlan érzés.
Tovább
8. mese: Busók hozták (Gergely születése)
Aztán egyszer csak megtörtént a csoda, eljött a kitolás. Hatalmas megkönnyebbülés volt számomra. Visszamásztam az ágyra, és hárman (Párom, Doki, Bába) segítettek nyomni. Aztán egyszer csak azt mondták, hogy kint van a feje. Számomra inkább egy éles fájdalom volt (itt repedtem el), majd gyorsan metszettek is, és jöhetett a végső nyomás... Aztán minden megszűnt hirtelen, amikor azt mondták, kisfiú.
Tovább
7. mese: A nevemet nem kérdezték, csak a vértípusomat (Fruzsina)
A szülőágyon is megpróbáltam négykézláb állni, de ezt a szülésznő nem hagyta. Megvizsgált, majd eszeveszetten elkezdett kiabálni, hogy „Hüvelyben a gyerek, hüvelyben a gyerek”. Meg akartam neki mondani, hogy nem kell kiabálni, csak kapja el a babát, amikor kinyomom.
Tovább
6. mese: Senki nem köszönt vissza – Kamilla (kora)születése
Az ágyra fektetett, és azt mondta, megvizsgál, majd elkezdett kiabálni, hogy „Doktor úr, szülünk!” – ezen nevetnem kellett, mert csak én szülök, és nem is most, miért pánikol. Amikor felnéztem, bejött egy csomó ember, köszöntem nekik, ott állt a szoba végén még vagy három nő, meg jött az orvos, de senki nem köszönt vissza. Feltették a lábamat a kengyelbe, és mondta az orvos, hogy nyomjak. Megpróbáltam, de az egyik ott álló nő közölte, hogy nem jól csinálom, mert tök vörös lett a fejem.
Tovább
5. mese: Nekünk tökéletes! (Boróka születése)
Bár eléggé szenvedtem, a hangulat mégis csodás volt a szobában, többször is sikerült akaratlanul is megmosolyogtatnom a társaságot a ,,részeges” hozzászólásaimmal. Mindent akkor csináltam, amikor mondták. Az első nyomásnál ordítottam. Ez így nem lesz jó, ezt az energiát inkább fordítsam a nyomásra. Szünet. Érzem, hogy jön a következő nyomás. Csukjam a szemem, nagy levegő, nyomjak.
Tovább
4. mese: Még volt annyi erőm, hogy befelé figyeljek (Niki születése)
Miközben jöttek a fájások, becsörtetett tudom is én hány tanuló, és ott nézték, hogy vajúdok az ágyon és hogyan szülök… mert nekem még annyi erőm volt, hogy befelé figyeljek, persze annyira kikapcsoltam már a külvilágot, hogy már nem is láttam, mi zajlik körülöttünk, csak akkor billentem ki ebből az állapotból, amikor a doki kinyomta a könyökével Nikit.
Tovább
