A legutóbb megjelent mesék
1859. nap: Önkívületben és halálfélelemben
Burkot repesztettek annak érdekében, hogy hátha sűrűbbek és erősebbek lesznek a fájások tőle. Nem történt tízig semmi változás, ezért úgy döntöttek, bekötik az oxitocint. Eddig a pontig vidáman nevetgéltünk. Az infúzió bekötése után kb. fél órával olyan nagyon felerősödtek és besűrűsödtek a fájásaim, hogy semmilyen fájásszünetet nem éreztem, tehát soha nem tudtam egy percre se lazítani és a maradék öt órát önkívületben és halálfélelemben üvöltöttem végig!!!
Tovább
1858. nap: Négy évszak – nálunk. Tél: Színtiszta eufória (Eszter)
Otthoni körülmények között életet adni azonban jócskán biztosít lelki töltetet; önbizalmat, magabiztosságot gerjeszt, megerősít, hogy az évezredes tudás még bennünk is él, és előhívható, ha teret kap. Nosza, hát történjék ismét; már a hullámvasúton ülök, menet közben nincs kiszállás, nincs szünet, a teljes kört végig kell utazni.
Tovább
1857. nap: Négy évszak – nálunk. Ősz: Már semmi dolgom, csak elengedem (Gergő)
Bizonyos időpillanattól kezdve olyanná válik az egész, mintha valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt volnék, a külvilág egészen tompa zajú dimenzióvá válik, minden érzékem befelé irányul. Már tudom, hogy a következő nyomásra kiszakad belőlem, saját részt követelve piciny testének a térből.
Tovább
1856. nap: Négy évszak – nálunk. Tavasz: az Otthonszülés napja (Danika)
Elgondolkodtató, hogy szülésen átesett és gyakorló anya létemre az információs héten rengeteg olyan dologról hallottam, amely az újdonság erejével hatott rám, akár a saját testemről, akár a szülés és születés természetéről, folyamatáról és az újszülöttről is. Az a néhány csodás nap a babzsákokkal és babavárókkal zsúfolt jó illatú szobában meghatározó élmény volt számomra.
Tovább
1855. nap: Négy évszak – nálunk. Nyár: „Na, bújj már ki, te gyerek!” (Gábor)
Amint elkezdte Pöttömkém küldeni a jeleket, be is mentünk a jól ismert klinikára, „természetesen” kaptam beöntést, magától értetődően leborotváltak, fel sem zaklatott nagyon, hogy aztán infúzióval és maszkkal helyhez kötve, hosszú-hosszú ideig magam voltam a belső történéseimmel. Persze néha jöttek érdeklődők: orvostanhallgatók csapatostól, igen, persze, hogy megvizsgált közben a vezetőjük.
Tovább
1854. nap: Anyának készültem…
Egy hónap eltelt úgy, hogy én már csak a halott kisbabámat szerettem. Ezt nem lehet felfogni. Egy hónapja becsapott a testem. És én hittem, egyre jobban hittem a csodában. De csak félrevezetett. Nem jelzett nekem semmit. Megéltem, hogy anya leszek, hogy elérkeztünk a 12. hétig épségben, egészségben. Erre közlik, hogy egy hónapja nem él.
Tovább
1853. nap: Akadályverseny (Dúla lettem – Liliom születése)
Újra megjelent az orvos és fájás közben vizsgálta meg Mártit. Bevallom, akkor egy kicsit kedvem lett volna valami nagyon csúnyát mondani vagy tenni, de tudtam, hogy nem ez a dolgom, így inkább feltérdeltem az ágyra Márti mellé, és hagytam, hogy úgy szorítsa a kezem, ahogy csak tudja.
Tovább
1852. nap: Remény
Akkoriban hallottam meg a hírét, hogy közelünkben egy anyuka császármetszés után otthoni környezetben megszülte farral fekvő kislányát. Ez erőt adott, fel is kerestem, kiderült, hogy ő ráadásul dúla. Kérdeztem, hogy sikerült, elmesélte, hogy kik segítettek neki. Megismerkedtem barátnőjével is, aki szintén dúla volt. Sokat beszélgettünk, kezdett felcsillanni a remény, hogy ez nekem is lehetséges.
Tovább
