A legutóbb megjelent mesék
1875. nap: Igazi kis túlélő (Gáspi)
Több mint két óra hosszát tart a műtét. Több baba ne legyen, kérik, mondom, nem, nem tervezünk többet. Végre kész vannak, visszatolnak a szobámba, nagyon fáj a hasam, mindenem. Átfut az agyamon, hogy ki az az őrült, aki direkt császárral szeretne szülni, tuti nem normális. Pedig mennyit hallok ilyet.
Tovább
1874. nap: Bodzavirág (Szonyi)
Az orvos kapacitált, hogy feküdjek fel az ágyra, mert begörcsöl a lábam. A lábam valóban megállíthatatlanul reszketett, már szinte rángatózott, de előre dőlve akkor is sokkal jobb volt, bár éreztem égető érzést a hüvelyemnél, éreztem, hogy kis fejecskéje nyomja belülről a hüvelyemet. Mozgattam a csípőmet, körbe-körbe, és nyögtem, Jolán masszírozta a hátamat és a gátamat.
Tovább
1873. nap: A kiteljesedés (András születése)
Hihetetlen, de még akkor is minden fájásra tökéletesen tudtam összpontosítani és lélegezni. Teljes mértékben éreztem így ülve, hogy mit és hova kell nyomjak. A tolófájások nem voltak sokkal erősebbek, mint a tágulás alattiak, de igen határozottan és gyorsan jöttek egymás után. Hihetetlen volt ezeket a pillanatokat megélni. Egy álom vált valóra akkor ott a szülőszéken.
Tovább
1872. nap: Hosszú az út (Zsoltika érkezése)
Orvos rám szólt, hogy ez így nem hatékony, nyomjak. Nyomjak, mintha kakálnék. Nem tudtam, hova. Oxitocint kaptam és egy alkart a hasamba. Fogtam a térdeim, férjem tartotta a hátam. Két fájás között láttam az orvos kezében a kék fecskendőt. Rövid volt a fájás, nem tudott szúrni, majd sikerült és vágott. Nem éreztem, csak hallottam.
Tovább
1871. nap: A császárt ismeri, azzal nem volt baja (a mi születésünk)
Mondták neki, hogy ne egyen annyit, mert elhízik, értse meg, hogy a háborúban is nagy babák születtek, a baba elveszi, ami neki kell. A szoptatáshoz kell rendesen enni, hogy legyen elég tej, de várandósan vigyázni kell az elhízásra. Hát nem evett, ahogy mesélte, a végén már csak répát.
Tovább
1870. nap: Elaltatták és lett egy fia (a bátyám születése)
Anyukám mondta az orvosnak, hogy szerinte nem jól számolt, ő tudja, mert ő volt ott: van még hátra egy hét. Kivárták még azt az egy hetet, de akkor sem történt semmi. Akkor megszületett a döntés: császár. Anyu örült neki. Nem hitt benne, hogy tud szülni, hiszen gyenge a hasizma, a műtéttel viszont nem volt gondja. Megkérték, hogy „ezzel a csinos fiúval sétáljon át a műtőbe, de ne máshova menjenek”.
Tovább
1869. nap: „Aztán nem adják azt ingyen!” (Apukám születése)
A nagymamám egyedüli gyerek. Úgy mesélte, hogy azért, mert az ő születésével nagyon megszenvedett az anyukája, és mivel az apukája nagyon szerette az anyukáját, többet nem akart ilyet.
Tovább
1868. nap: Már csak játék (Anyukám születése)
Leírok mindent, amit tudok az anyai nagymamám szüléseiről. A nagymamámnak három gyereke született. Amikor az elsőt várta, skarlátos lett, ezért az első gyereke, Ivánka, párhetes korában meghalt. Anyukám a legkisebb gyereke. Összesen annyit mesélt a szüléseiről, hogy egyre könnyebbek voltak, „Tercsike már csak játék.”
Tovább
