igaz történetek szülésről, születésről

511. nap: Bíztál és bíztattál (Lola születése)

Első szülésemnél úgy alakult, hogy nem Te voltál jelen, pedig ha hiszed, ha nem, szerintem Veled sikerült volna… ‒ s itt nem mást vagy magamat okolom, hanem azt a bizalmat, ősnői érzetet, jelentést és jelenlevést emelném ki, amit Te magadban hordozol, amit én Benned látok, érzek, amitől én biztonságban érzem magam, amitől hittem: ettől, ezzel együtt működik a szülés nekem! S nem kihelyezni szánom, hogy én képtelen lennék, csak az elsőnél ez mindig fontos, akkor még híján a tapasztalatoknak, valahogy ez Feléd helyeződött ki! Kórház lett a vége… Drága doulám (Ági ő is!) azért ott volt nekem!

S aztán megfogant Lola… Jó volt feljárni a felkészítésre, ott helyre tenni az első tapasztalatot, lelki traumát, csalódást! Jó volt, hogy még az elsőnél megtanítottál önvizsgálatra, harmincévesen! Segítettél aggályokat eltüntetni, hogy mi a jó fiamnak, mit kezdjek vele a szülésnél, kell-e egyáltalán kezdeni valamit, ez bennem dilemma volt, szürke folt…

Majd eljött a vajúdás ideje, este. Felkészültebb voltam ‒ persze már nem külsőségben, hogy mécses, füstölő és zene…  Reggelre megjöttetek, igazándiból azt sem tudom, hogy mikor, vagy hogy vízben voltam-e, de mintha ugyanúgy, mint az elsőnél lettem volna ‒ most ezek jönnek fel emlékben, biztos erős szűrésen, felejtésen ment ez át ‒, folytathattam OTT és AKKOR. Egybeért…

Szerettem várandósnak lenni, vajúdni, meztelennek lenni, s szülni… Ezt Te adtad meg nekem, ezt a természetes szülést. Segítettél lassítani, amikor én csak hívtam-hívtam Lolát, hogy jöjjön ki ‒ mivel Ábel lassan jött, vagy tán nem is engedtem ki őt.

Vérezni kezdtem. Te mindent láttál, tudtad, hogy mi van, mi zajlik, minden szinten. S én úgy mégis eufóriában maradhattam, mint valami ősi transz szülésélmény. Valami nagyon közös az elődeimmel, az összes nővel. Remélem, megérted ezt a fogalmazást, és senki nem tartja túlzónak. Nekem egy életre kitesz ez, s ezért biztos szülnék-szülnék míg tehetem…

Bíztál és bíztattál, tetted a dolgod, s én is tudtam ezáltal, hittél bennem, ami szerintem nekem nagyon kellett az első kudarca miatt!

Az álló-ringó helyzetből így lett fekvő-türelmi, majd ágy előtt guggoló, ahol megfoghattam Lola hajas buksiját, el se hittem, hogy ott tartunk, hogy képes vagyok erre, hogy mindjárt megszületik.

S Te csak biztattál, Ági.

A doulám végig tartott, akinek csodálom mind fizikai erejét, kitartását, s köszönöm neki is, hogy így együtt a két Ágival szülhettem, hogy nekem Tiáltalatok megadatott a legnagyobb élmény: anyává lenni!!!

Minden nap részesei vagytok ennek, amikor rájuk nézek (tudjátok, ismeritek): Nem jöhetett volna létre, ha nincs… Ha nincs nekem a KÉT ÁGI!

Köszönöm még egyszer, ezerszer!!!

Sz. Sz.

Véletlenül kiválasztott mesék.