1186. nap: A szülés megszemélyesedik (Moci első csavargása)
Moci idén 18 éves, és szeret kószálni, utazgatni, vándorolni. Mondhatnám azt is, hogy csavarogni. Na, ez a történet Mocival maga is így kezdődött, mintha csak előre mutatni akarta volna a jövőt.
Gödön egy barátunk üres házában vártuk a nagy pillanatot, hogy Moci végre méltóztasson kiköszönni a világra. De hiába teltek a napok, lassan két hét is, csak nem méltóztatott.
Aztán egy hóeséses éjszaka Barbara úgy érezte, itt az idő. Hívtuk Ágit. Ági pedig azt mondta, van egy kis baj, mert már szülésnél van. Persze, nem volt B forgatókönyv. Hogy is lett volna? S ezt Ági is tudta.
Kis szünet után jött a telefon, s Ági a lehető legtermészetesebb módon bejelentette, hogy ahol van, ott a szülők igen nagy házban laknak, s jut ott hely még nekünk is, szüljünk együtt. Az ötlet láthatóan egészen lázba hozta Ágit. Minket nem annyira, mert már elképzeltük, ahogy Ági eljön, és egy szép nyugodt szülésünk lesz a hangulatos téli gödi hóesésben. De mégis örültünk, hogy akárhogy is vele lehetünk, és megoldódik a helyzet. Ami ezután következik, az pedig egy kalandfilmbe illik.
Moci első csavargása. Kocsiba be, hóesés, éjszaka, csúszós út, úti cél kb. egy órára, hegyvidék. Piros lámpánál nincs megállás, autó tőgáz, fájások egyre sűrűsödnek, néma stressz. Mobiltelefon végig bekapcsolva, házigazdával online kapcsolat, most jobbra, most balra. Végén „most itt vagytok a ház előtt”.
A ház hangulatos, házigazdák kedvesek, kapunk egy szobát. A két anyuka felváltva versenyt vajúdik. Nem lehet tudni, ki ér előbb a célba. Ági hol itt, hol ott. S láthatóan nagyon tetszik neki ez a dolog. Ő sosem dolgozik. Ez nem munka neki.
Kicsit úgy érzem, hogy amikor babát várunk, és ahogy eljön a szülés, mintha az életünk összekapcsolódna. De nem úgy, mint ahogyan bárki más esetében, akivel összesodor a sors bennünket az életben. Hanem mintha a szülés megszemélyesedne benne. Mintha a megszületés külön életre kelne, és ő személyesíti meg. Akárhogy is, a jelenléte nagy biztonságot ad.
Végül Moci születik meg elsőnek. Nagy az öröm, s persze a kimerültség is.
A házigazda hölgy pedig a vajúdása csúcsán. Nagy fájdalmai vannak. Kiált, hogy meg fog halni, és nem bírja tovább. Megrémülök. Aztán csend.
Húsz perc múlva nem hiszek a szememnek. A család együtt eszik az étkezőben, baba anyuka mellett mózeskosárban, s falják a mákos gubát. Hát ennyit az ijedtségről.
Vártunk egy órát, aztán fogtuk Mocit, és hazaindultunk Gödre. Hát így történt Moci első csavargása, amit azóta sem bír abbahagyni.
K. Z.
Gíta születése anyaszemmel > > >
Gíta születése apaszemmel > > >
Moci születése anyaszemmel > > >
Ábel születése anyaszemmel > > >
Ábel születése apaszemmel > > >
Bori születése anyaszemmel > > >
Boróka születése apaszemmel > > >
Árnika születése anyaszemmel > > >
Árnika születése apaszemmel > > >
Véletlenül kiválasztott mesék.
- 1889. nap: Inkább engedek neki (Dominik születése)
- 1739. nap: Jön Hajni! Vagy mégsem?
- 690. nap: „Ne bánts!”
- 1610. nap: „Na, még egy kicsit!” (Sebestyén születése)
- 41. mese: Hol kezdődik a szülés története? (Bobó születésének apameséje)
This post is also available in: angol
