A legutóbb megjelent mesék
691. nap: Első császárom – piros folt a hasamon (Anglia, London)
Zselét raktak a méhszájra este nyolc órakor, ettől nekem pár órán belül olyan erős összehúzódásaim lettek, hogy a falat kapartam és üvöltöttem. Átmenet nélkül olyan erővel törtek rám a fájások, hogy nem tudtam semmit se kezdeni velük. Kaptam egy injekciót, amitől nekem nem fájt kevésbé, de a baba bealudt, majd a gázt próbálták rám tukmálni, amitől meg folyton hánytam. Egyfolytában csitítgattak, hogy ne üvöltsek, végül a kádba küldtek, hogy fürödjek.
Tovább
690. nap: „Ne bánts!”
Tájékozatlanul és sebezhetően elfogadtam a nőgyógyásznőm javaslatát, hogy a kiírt szeptemberi időpont előtt ő még egyszer megvizsgálna, noha néhány nappal korábban is jártam a magánrendelésén, és még semmi nem utalt arra, hogy közeledne a születés ideje. Behívott a kórházba (több anya is várt rá), és a beígért vizsgálat helyett burkot repesztett körömmel, gumikesztyűben, még bosszankodott is, hogy kár, hogy épp levágta a körmét.
Tovább
689. nap: Hogy ez milyen jó… (Balázs)
Aztán egyszer csak azt mondtam: „Ági, be fogok kakilni!” És ő mosolyogva válaszolt: „Be, bizony!!!” Éreztem, hogy nyomnom kell. Elsőre nem ment jól, de aztán összeszedtem minden maradék erőmet, és csak nyomtam, nyomtam... A szülésznő mondta, hogy kint van a feje, nem akartam elhinni. Lenyúltam a lábam közé, és éreztem... Érezni... Hogy ez milyen jó... Még egy pár nyomás, és már rajtam feküdt Balázs. Sikerült, nem tudtam elhinni. Euforikus állapotban voltam.
Tovább
688. nap: Miért történik ez velem megint? (Péter)
Aztán egyszer csak nem kaptam levegőt, mintha valaki ráült volna a mellkasomra. Sürgés-forgás gyógyszerek vénán keresztül, és végül ismét tudtam rendesen lélegezni. A mai napig csak tippelni tudnak, valószínűleg a spinális érzéstelenítő kicsit több volt a kelleténél.
Tovább
687. nap: Nem értettem, mi történt (Máté)
A kórházban töltött egy hét szörnyű volt, de eltelt... Hazaérve mellgyulladásom lett, Máté pedig alig aludt és rengeteget sírt. Én pedig egyre depressziósabb lettem, amit a környezetem nem értett meg. Mint ahogy azt sem, miért nem tudom feldolgozni a császármetszésemet…
Tovább
686. nap: Valami csöndesen elindult (Manó Márk)
Komolyan mérlegeltem az otthonszülést, de dönteni csak a szülésfelkészítő után tudtunk. Az elejétől volt nőgyógyászom kórházi háttérrel, akit úgy választottam, hogy megbeszéltük a tervezett otthonszülést, és biztosított róla, ha mégis be kell mennünk, mindenben segíteni fog.
Tovább
685. nap: Igenlavina (Dániel János)
És akkor bizony negyedszerre is várandós lettem, csak hogy beteljesedjék Ági szava: „Majd a harmadik, meg a negyedik otthon születik, meglátod!” Ezúttal már 39 éves voltam. Egyáltalán nem 24, mint először.
Tovább
684. nap: Nagyon gyönyörű születéstörténet (Róza Júlia)
Kata és Laci tartottak, ahogy a vécétől elemelkedtem. Mit csináljak, kérdeztem, semmit, mondta Ági, és egy hosszú, forró, égető érzés után ki is bukkant a babácska, és Ági szépen elkapta.
Tovább