A legutóbb megjelent mesék
947. nap: Minden évben tűzijátékkal
Végül a 41. héten be kellett feküdnöm. Miért mentem be, nem tudom. Nyilván, amiért mindenki más, mert nem mondunk nemet. Mert nem tudjuk, hogy lehet-e egyáltalán. Mert „magának és a babának is jobb, ha megfigyelés alatt van”. Ki mond ennek ellent?
Tovább
946. nap: Fekete tulipán (Pipike elvesztése)
Mondta Ági, ha a várandósság jelei megvannak, az biztató. Persze, a tudatom tudta, hogy mit is kell produkálni, reggelente hánytam ismét 11 hetesen. Az is igaz, hogy a többi várandósságra utaló jel eltűnt... De nehéz volt ezzel szembesülni.
Tovább
945. nap: Rakott krumpli rózsával (Áron születése)
Érzem, hogy minden kontrakciónál a gyomrom ki akar fordulni, mondom Áginak. Ő rögtön tudja, hogy begyűrődött a méhszáj… A sok olvasott történetből én meg tudom, mi vár rám… Hanyatt fekvés, Ági a kezével segíti kisimítani a kontrakcióknál. Olyan finom a keze, azt nem is érzem. Kedves, mosolygós, erőt sugárzó a tekintete.
Tovább
944. nap: (Át)törés (Anna születése)
A szülésznő arcán ijedség jelent meg és elsápadt, mondta az orvosnak, hogy hagyja abba. Ekkor tudtam, hogy valami történt, valami baj van. Persze, számomra csak később derült ki, másnap, hogy az eszetlen haspréssel annyira előretolták a babánkat, hogy a fejével hátratörték a farokcsigolyámat. Áttörték az akadályt.
Tovább
943. nap: Hétköznapi csoda
Most szenvedhettem, ha úgy esett jól, és vinnyoghattam is, bár utóbbi nem esett jól, de jött és jött, közben meg, hallva magam, irtóra szégyenkeztem magam előtt, hogy milyen hangokat bírok kiadni, vinnyogok! De nem baj, ez van, minden rendben a szüléssel, haladunk, szívhang jó, és ez a lényeg, nem a vinnyogás.
Tovább
942. nap: Ahogy a sors akarta
Kábé végszóra, erre fel megjelent a csapat mentős, nem 15, hanem 40 perc alatt... Gyorsan utasítgatni kezdtek, M-et arrébb küldték, és egy katonatiszt-stílusú nő vette át a helyzetet. Nagyjából üvöltöttek velem, hogy forduljak hátra... De én mozdulni se bírtam, nem is akartam.
Tovább
941. nap: Fájás így nem is lesz…
Aztán egy irdatlan nyomásingerrel kijön a fej, néznek szívhangot, hallom, hogy alig van. A doki arca aggódó, a szülésznő kiabál, hogy nyomjak a baba miatt, akkor nem bírtam. M. kéri, hogy nézzenek szívhangot, nem néznek, közben hátul látom, hogy jön be egy csomó idegen, nagy táskákkal.
Tovább
940. nap: A tökéletesség, a határtalanság és egység
Megjött Ági, rögtön vattát készített, feltette a vizet a borogatáshoz, tálat tett ki az olajnak, szóval megkezdődött a munka. Nyolc centiméter. Belőlem jöttek a hangok, és a kontrakciók szinte egymásba értek, és teljesen világos volt, hogy nagyon előre járok.
Tovább