Kezdőoldal » Szüléstörténetek » 969. nap: Már nem fogadtam meg semmit (Simon születése)

969. nap: Már nem fogadtam meg semmit (Simon születése)

Megjelent: 2013. máj. 31.

Nehezen fogadtam a harmadik baba jelentkezését kezdetben. Sokat és sokáig voltam rosszul az elején (ez fokozódott a számok növekedésével). Amikor megtudtam, hogy ő is fiúcska lesz, már nagyon örültem és vártam.

Az orvosom közben kórházat váltott, követtem őt oda. Azzal nem számoltam, hogy ő is megváltozik. Programozott szülést javasolt az ügyeleti idejére a 38. héten. Nemet mondtam a felajánlásra, mondván, hogy a rendelt idejében szülessen, azt szeretném. Ő nem így szerette volna, így javasolt egy magzatvízvizsgálatot, ami után rosszul lettem, estére belázasodtam. A hasamtól nem láttam, mi történt odalent.

Másnap, az ügyeleti idejében infúzióval a kezemben a szülőszobán voltam. Sírtam, tiltakoztam, de hiába. Ezt a szülésemet fájlaltam a leginkább. Erőszakként éltem meg, hogy ennyire nem számított, amit én szerettem volna. Pontosabban, elkerülni szerettem volna: az infúziós kierőszakolt szülést.

Amúgy volt kád, amiben hűtőfürdőzhettem. De borzasztó volt lázasan, kimerülve, vacogva vajúdni. Volt labda, amiről akkor még fogalmam se volt, mire való. Meg nem mutatta senki. A bordásfal pedig inkább ijesztő volt, mint szülőszobába való nekem akkor.