igaz történetek szülésről, születésről

745. nap: Anyatigris (Barnabás)

Szerencsés vagyok. Újra férjhez mentem. Újra gyermeket várunk. Z-nek az első. Jó rutinosabbnak lenni nála. Elfogadja – megérti, hogy nem megyek vizsgálatokra, nálunk nem lesz 3D-mozizás… És persze, apás szülést tervezünk (no persze, gondolom én). Megmentőset. Nincs kocsink, nem szeretnénk zaklatni senkit, tehát a legközelebbi kórház lesz. Ami horror. Az elvárásaim, eddigi tapasztalataim szerint.

Itthon vajúdok. Z. masszíroz. Ott és úgy, ahogy kérem. Nagyon jó! Csak a legvégén telefonál a mentősöknek (ismerős fiúk jönnek), falunként egy fájás.

Ügyeletes orvos (nagyapám lehetne, megfordítja a gyereket a pocakban, ha farfekvéses – borzongok –, tudom, itt nőttem fel). „Üljön fel a vizsgálóra!” Nem sietek. „Egy kicsit várjon!” – morgom neki egy fájás alatt. Vizsgál. „Szülünk.” – konstatálja. „Tudom, ezért jöttem.” Bár csak én szülök.

A szülőszobáig Z. eldarálja, mit szeretnénk, mit engedünk. Rohadt hideg van, de nekem jólesik. Lábtámaszt, kösz, nem. „Nem fogom itt reggelig varrni!” „Beszéljen velem tisztességesen!” Azért leszíjaz. Magamban káromkodom. Egy tolófájás, és kinn a babánk. A magzatvíz cunamiként önti el a szülésznőt. Megértettem a burokrepesztés okát. Statisztika… – túrót. Tizenöt perc telt el a beérkezés óta: „Kérem a hasamra!” „Ó, rövid a köldökzsinór.” „Kérem a gyerekem!” „Ó, hideg van.”

Már viszi is a csecsemős. Z. utána startol. Hallom, ahogy Z. – a mindig nyugodt Z. – kiabál a csecsemőssel. „Vigye oda az anyának!!!” Ezt többször elismétli – kiabálva. Hozza Barnabást. Felöltöztetve. És megáll mellettem. És mutatja. „Kérem!” Ó, ő egyedül van az osztályon és vinné… – leszarom. Kérem a gyerekem. Nem meri nem adni. Mellre teszem, eszik. Már csak kicsit van frisshús-szaga. Apának adom, vigye ő el a csecsemőosztályra. Ott sejlik fel bennem, szeretnék még vele, Z-vel szülni egy olyan igazit!

Rooming in. Délelőtt jön egy csecsemős, hogy ő akkor elmondja, mi is az a rooming in. Fáradt vagyok, nincs hozzá kedvem, hogy 15-20 percig vagy akár csak ötig rá figyeljek. Mondom neki, már ’93-ban is romming inben voltam, és azóta is háromszor, köszönöm, nem szeretném én most ezt végighallgatni. Megbántódik. Akkor írjam alá, és különben is ne tegyem az ágyamba magam mellé a gyereket… Hol voltak az elmúlt 15 évben???

B. Zs. J.

Ágota > > >
Emma > > >
Benedek > > >
Katalin > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.