igaz történetek szülésről, születésről

647. nap: Péntek ‒ Teljes a sorozat

Megjelent: 2012. júl. 13.

Hát, ő nem Veled érkezett. Azt hiszem, későn szóltam (nem mertem korábban, amíg nem voltam biztos benne), talán már voltál valakinél, vagy úton voltál hozzá. Egy dolgot kértem a szülés előtt: ha lehet, ne Juli jöjjön. Őt egyrészt nem is nagyon ismertem, másrészt meg, amennyit hallottam tőle, az valahogy nem állt közel hozzám, egyszerűen nem értettem őt, talán túl bonyolult az én egyszerű, földhözragadt világomhoz képest. Nincs, és nem is volt vele semmi bajom, egyszerűen csak nem vagyunk azonos hullámhosszon. Ehhez képest mindkét utolsó alkalommal itt volt nálunk, de az égvilágon semmit nem zavart, sőt, biztos, hogy sokat segített is, őszintén szólva, én nem nagyon emlékszem rá, hogy mit csinált, egyszerűen nem is láttam őt. Furcsa és milyen érdekes, hogy amit az ember nagyon akar, vagy nagyon nem akar, az mennyire máshogy sikerül (lásd az előző szülésemnél az Érdre való utazás), és mégis pontosan úgy van jól.

Szóval hívtalak, és Te mondtál egy telefonszámot, amit hívjak fel, és jön majd a másik Ági. Én akkor már a fürdőszoba kövezetén négykézláb helyzetben próbáltam memorizálni a számot, hívtam is azonnal, amíg el nem felejtem. Később kiderült, hogy benne volt a telefonomban. Szegény Ágit az éjszaka közepén riasztottam (éjjel egy-két óra lehetett), eleinte nemigen volt fogalma róla, hogy ki vagyok és mit akarok, de amikor leesett neki, már elnézést kért, de mint amikor a versenyló kiszabadul a karámból: „Jövök!” Szinte láttam, hogy lóra pattan, és tiszta erőből vágtatni kezd hozzám.

Még annyit azért hozzátett, hogy Péliföldszentkeresztről indul. Erről a helyről tudni kell, hogy a Kinizsi 100-as teljesítménytúra egy jeles pontja. A Kinizsi 100-ról pedig azt kell tudni, hogy egy sokéves, patinás, nagyon sokak által ismert és szeretett teljesítménytúra, amit 24 óra alatt kell végiggyalogolni. Nekünk ez egy fontos és kedves hely, az én agyamban csak ennyi maradt meg, arról, hogy pontosan hol, milyen messze van, halvány fogalmam sem volt. Így, amikor Ági említette ezt a helyet, teljesen megnyugodtam, hogy akkor minden rendben van, hamarosan itt lesz. A férjem persze fogta a fejét (csak titokban merte, hogy én ne lássam), és felkészült arra, hogy ennél a babánál neki kell majd segíteni, mert ő viszont pontosan tudta, hogy Péliföldszentkereszt 50 km-re és legalább egy óra autózásra van tőlünk.

Végül Ágiék teljesen idejében érkeztek, arra emlékszem, hogy az utolsó stádiumban felálltam, és úgy nyomtam a babát. N. volt az egyetlen, aki megpihent egy kicsit félúton, furcsa volt valami kis gömbölyűt érezni a lábaim között, azelőtt ilyet nem tapasztaltam.

Amikor kicsit később jött tőled a kedves SMS, amelyben ígérted, hogy legközelebb Te jössz segíteni, gondoltam, hogy Neked igazán szívesen a kedvedbe járok, de hogy még egy szülést végigcsináljak, azt aztán nem.

Ezzel a babával egyébként is helyreállt az egyensúly – két fiú, két lány, két barna szemű, két kék szemű, teljes sorozatunk volt: kék szemű fiú, lány, barna szemű fiú, lány. De csak nem nyugodtam, csuda tudja miért.

Nem sok kihívás volt benne, ahova tettük, ott maradt, szépen eljátszott egyedül, nem nyűgösködött, nem sírt, alig lehetett észrevenni, hogy ő is ott van. Talán ezért emlékszem viszonylag kevés dologra belőle, és ezért is gondoltuk úgy, hogy olyan jól megy nekünk ez a sport, teljes sorozat ide vagy oda, meg kellene még egyszer próbálni. Na, legközelebb aztán megkaptuk.

B. T.

Hétfő > > >
Kedd > > >
Szerda > > >
Csütörtök > > >
Szombat > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.