igaz történetek szülésről, születésről

550. nap: A kulcsszó: biztonság

Nem szokványos történet az enyém sem, mert sajnos, Magyarországon valami nagyon különleges dolognak számít, ha valaki otthon szül. Az én történetemben pedig még az is érdekes, hogy orvosként szültem otthon.

Eleinte nem úgy terveztem, hogy bármi hagyományostól eltérő módon szeretnék szülni. Szigorlóéves koromban a szülészet-nőgyógyászat gyakorlaton konstatáltam, hogy na, én is itt, így fogok szülni. Nem találtam benne sok kivetnivalót.

Mikor viszont jobban érintetté váltam, azaz én is babát vártam, a kórház könyvtárában érdekes írásokra bukkantam, és felkeltette a kíváncsiságomat, hogy esetleg más módon is lehet szülni, mint amit én eddig láttam. Utánajárva a dolognak, meggyőződtem, hogy én is azt szeretném, hogy „békén hagyjanak (szülni)”, hogy a kisbabám mellettem maradjon, hogy ne tegyék inkubátorba melegedni, hogy együtt maradhasson a család. És nem utolsó sorban úgy éreztem, nem szeretnék a kollégáim előtt szülni, nem akarok előttük „viselkedni”. Meggyőződtem arról is (már amennyire félig szakmabeliként belelátok a dolgokba), hogy megbízhatok a bábákban, szólni fognak, ha valami baj fenyegetne.

A családomat könnyen lefegyvereztem azzal, hogy orvos vagyok, tudom, mit csinálok.

Első két gyermekünket Budapesten hoztam világra, azért, mert nem szerettem volna ismerős orvosokhoz kerülni, ha mégis kórházba kell menni. A harmadik szülésre pedig már tényleg az otthonunkba került sor, akkor pedig a sajnálatos események miatt Budapestet nem éreztem háborítatlan szülésre alkalmas helynek.

Sok családtag, ismerős mondja, hogy milyen bátor vagyok, hogy otthon szültem, ők nem merték volna. Ezek az állítások nem állják meg a helyüket. Otthon szülni nem bátorság kérdése. Én tudtam, hogy kórházban sem vagyunk tökéletes védelemben, ott is csak „gyarló”, szakmailag jobban vagy kevésbé kompetens emberek segítenek, és még a császármetszés sem jelenti, hogy a babának nem lehet semmi baja, sőt! Láttam, hallottam én eseteket a kórházban, amik igencsak elrettentettek. A kórházhoz kellett volna összeszedni a bátorságomat, de legalábbis erőt venni magamon… Hiába, a kulcsszó a biztonság. Én ezt intézményen kívül találtam meg. Így nekem a szülés annyira természetesen egy otthoni esemény lett, nem is értem, mi ebben a nagy szám…

F. Zs.

 

Véletlenül kiválasztott mesék.