1265. nap: Másnapos orvossal (Nóra születése apaszemmel)
Kedves szólt, hogy neki olyan érzése van, mintha a gyerek fején ülne, szóljak R-nek. Zuhanyból ki, szülőszobába be, vizsgálat, döbbenet: tényleg jól érezte. DE nincs itt a doki, úgyhogy NEM szülünk, meg KELL várni.
Tovább
1264. nap: A táska (Zsófi születése apaszemmel)
Amikor Ágnes és a doula megérkezett, már nagyon felgyorsultak az események. Kimentem az autójukhoz, és egy hatalmas táskát adtak a kezembe, ezt cipelve olyan nyugalom szállt meg, és még jobban tudatosodott bennem, hogy a születendő gyermekemet biztos kezek fogják a világra segíteni.
Tovább
1263. nap: Ez igen, ez már kézzelfogható (Zsófi születése)
Olyan fájdalmakat éltem át abban a pillanatban, hogy úgy éreztem, le tudnám kaparom a falat. Én, aki szent meggyőződéssel vártam azt, hogy otthon szülhessek, minden szándékomat feladva azok a gondolatok futottak át az agyamba, hogy most azonnal mentőt hívok, vigyenek azonnal a kórházba, adjanak be epidurális érzéstelenítőt, mert ezt nem lehet elviselni.
Tovább
1262. nap: Mit kellene másképpen tennem? (Virág)
Az orvos is megjelent. Nem indult barátságosan a találkozás. Kifejezte nemtetszését azzal kapcsolatban, hogy hol szándékoztam szülni, és mindezt tűrtem, pedig már jó lett volna a kontrakciókra figyelni.
Tovább
1261. nap: Sorsfordító
Neked köszönhetem, hogy most már hiszek önmagamban, jó anyának lenni, és sem én, sem a gyermekeim nem szereztek lelki vagy testi sebet, szerintem boldogan léptek át az életbe (melleimmel is elégedettek vagyunk). Van pár döntés az életemben, amit sorsfordítónak gondolok, és meglépésével sokat emeltem önmagamon, leráztam vele régi gátlásaim, ez is ilyen volt.
Tovább
1260. nap: Mint a villám! (Gergőke születése)
Elkezdtem nyomni, ahogy jólesett. Egyre jobban éreztem a tűzgyűrűt, fájt, ahogy a hüvelyt tágítja a baba feje. Odairányítottam a zuhanyrózsát, akkor enyhült a fájdalom, és mivel nem volt bába, gondoltam, gátvédelemnek jó lesz a meleg víz.
Tovább
1259. nap: „Jé, egy baba!” (Szabika születése, az első szülés – mennyi volt a „sajnos…”!)
Aztán megkértek, hogy feküdjek fel a szülőágyra. Ez igencsak meglepett, mert amikor kérdeztem, hogy bármilyen helyzetben szülhetek-e, azt mondta az orvos, hogy igen. Mivel nem volt erőm és agyam, hogy elkezdjek vitatkozni, felültem az ágyra (például ezért is lett volna jó egy dúla, aki tudott volna képviselni engem ilyen helyzetben). Így nehezebb volt teljes erőből tolni, jobban is fájt!
Tovább
1258. nap: Mint a rakéta (Kira születése)
Gábor hívta Ágit, hogy merre van, és közben azt éreztem, hogy jön ki a gyerek. Kértem, hogy várja meg, amíg Ági ide ér, de ő nem akart már várni, és miközben Gábor Ágival beszélt, felkiáltott, hogy látja a pici fejét. Az ágyon térdeltem, és kiabáltam neki, hogy tegye le a telefont, és kapja el a gyereket, mert jön.
Tovább
