igaz történetek szülésről, születésről

1795. nap: Oda többé nem megy vissza (Luca)

Elérkezettnek láttuk az időt, hogy ismét gyermeket vállaljunk, hisz az idő is eltelt, hogy megfelelő korkülönbséget tudhassunk a gyerekek között, és a munkánk is eredményesnek mutatkozott arra, hogy bátran vállalhassunk egy harmadik gyermeket, így a lassan már megszokott módon mentünk az orvoshoz, mint megoldásért a gyermekvállalásra, meg is kaptuk a gyógyszert, hogy célját érhessük a vágyainknak, ám a korábbiakkal ellentétben, most nem hozott eredményt dolog. Kicsit el is keseredtünk, egyszerű agyunk mindjárt a lehetőségek és a nagy tervek megszakadását prognosztizálta, mert nem tud felül emelkedni a pillanatnyi helyzeten. Feladtuk.

A vállalkozás gazdasági helyzete is egyszeriben krízisbe került, így jobbnak láttuk letenni erről a tervről. Persze megint nem mi rendelkeztünk a helyzet bölcs megítélésének tudományával, és amikor már el is feledtük, hogy nemrég még a harmadik gyermekünk érkeztét igyekeztünk előkészíteni, Luca méltónak talált bennünket, hogy fölneveljük.

Sokat tűnődtünk, hogy miért épp most? Mivel ez a gondolat nagyon nagy teret kapott az életemben, megadatott az idő, hogy elgondolkodjak rajta. Egy geotermimus konferencia után Budapesten a járdáról lelépve leszakadtak a bokaszalagjaim és fekvőbeteggé váltam. Feleségem veszélyeztetett lett a várandósság végére, így megadatott, hogy átgondoljuk a magasabb döntések okát és súlyát. A fiúkat anyósom és az óvónők hordták óvodába. Megtudtuk, hogy a föld nem tőlünk forog, de forgat bennünket is.

Egyszóval Luca szépen fejlődött és készült a nagy pillanatra, hogy egy levegőt szívhasson velünk.

Strausz-estre készülődtünk, és az öltözködés közben arra lettem figyelmes, hogy a feleségem időnként megáll és hunyorogni kezd. Valamiért nézni kezdtem az órámat. Igen, periodikus volt a hunyorgás, nagyjából ötpercenként. Lázas készülődés volt. Anyósom várt, a fiúk lassan haladtak, sietni kellett volna.

Megsimogattam a feleségem hátát és mondtam, hogy ne kapkodjon és készítsen több holmit, mert mi szülni megyünk. Nem hitt nekem, de rábeszéltem, hogy a koncert előtt nézzünk be a kórházba.

A kórházban már az ismerős, jó kezekben, a koncert vége előtt meglett Luca. Nagyon gyors volt minden. Csak azt láttam, hogy levegőt is alig kap, és elmondani sincs ideje, hogy mit is érez.

Kiborult. Nem mostanra várta. Nem így. Nem is tudom. De biztos volt abban, hogy ide többé nem jön vissza.

Lucát a fiúkhoz hasonlóan láttam megszületni, és én vágtam el az egyetlen és megismételhetetlen kapcsolatot, ami látható és fizikai anya és gyermeke között.

K. F.

Gergő születése anyaszemmel > > >
Gergő születése apaszemmel > > >
Ádám születése anyaszemmel > > >
Ádám születése apaszemmel > > >
Luca születése anyaszemmel > > >
Matyi születése anyaszemmel > > >
Matyi születése apaszemmel > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.